Vajon sokan mások is ennyire magányosak?
Nagyon sok kérdést látok itt is, facebook-os csoportokban is. Szoktam olvasgatni redditen is angol nyelvű kiírásokat, azok viszonylag részletesek is és sokan válaszolnak rá.
Rengetegen panaszkodnak a magányra, de az utcán sétálva mindig azt érzem, hogy csak én vagyok magányos és mindenki valakivel van, vagy ha egyedül van, akkor meg tart valakihez és nem csak cél nélkül bolyong a szabadidejében.
Gondolkoztam azon, hogy valószínűleg senki sem mer kezdeményezni, ezért volt, hogy többnyire facebook csoportokba beléptem és írtam embereknek. Nagy részben meg se nézték az üzenetet, a maradék pár beszélgetés pedig 1-2 napig sem tartott.
A normálisabb barátkozós csoportokban (fiatalokat érintő, privát, rendesen leszabályozott szóval nincs tele irreleváns kiírásokkal, reklámokkal), mindig ugyanaz a 4-5 ember posztolgat, a legtöbb ember be sem mutatkozik, nem is érdeklődik a többi tag iránt.
Nem tudom mit kéne tenni. Azért odamenni emberekhez az utcán, kondiparkban, edzőteremben, itt-ott elég rizikós. Huszonéves srác vagyok amúgy.
Szomorúan olvaslak, és pontosan erről írtam előbb egy kérdést, illetve inkább posztot, hogy manapság az ismerkedés, vagy úgy egyáltalán a közösségi dolgok, nagyon nagy bajban vannak.. A magány és a legújabb fogalom amit egyre gyakrabban olvasok az a bizonyos szociális fóbiás .. szorongásos zavar? ... ezt egyre több fiatalnál lehet tapasztalni :(
Mi történik? Mindenki elkezdett magányos lenni? ...
Biztos, hogy sokan magányosak, csak senki se szereti bevallani.
Korábban a városunk facebook csoportjába írt egy lány egy posztot azzal a szöveggel, hogy "nektek amúgy vannak barátaitok mert én azzal küzdök, hogy nekem nincs". Több mint 200 komment lett alatta. Megdöbbentő.
Én is mindig azt hiszem és szégyellem, hogy csak én vagyok magányos és mindenkinek ezer barátja van, rengeteg programra jár társasággal.
Felnőttként azt veszem észre, nincs hol barátkozni. Tudom legyenek új hobbijaim meg járjak el itthonról...
Még főiskolásként is mennyivel könnyebb volt ismerkedni, barátkozni...
28N
Ha van kedved, beszélgethetünk. Én is kb ugyanabban a helyzetben vagyok mint te.
21/F
Hát menjél beszélgessél emberekkel, azt hátha...
Míg nem volt ilyen Online világ ,sokkal többet kommunikáltak az emberek egymással ,ha más nem a munkahelyen ,a szórakozóhelyen, de még az utcán is simán mélyebb beszélgetésbe is bonyolódtak úgymond ismeretlen emberekkel.
Ez azért volt ,mert volt úgymond létbiztonság ,mindenki meg tudott normálisan élni nem volt ennyi bűnöző ,más volt a felfogás.
Ezért még aki egyedül volt sem érezte magát annyira egyedül.
Mostmeg Á.. Egy vicc az egész.
Pár éve ismét magányos vagyok.
Nagyon el voltam keseredve,én is úgy éreztem,csak én vagyok, akinek nincs senkije,mindenkinek van valakije,vagy valakihez megy, valakitől jön.
De egy jó ideje,azzal egyutt,hogy lelkileg lassan rendbe jöttem, látom magam körul a mindenféle emberi "kapcsolatokat".
A barátokat,akik ulnek egy kávézóban és nem beszélgetnek,hanem nyomkodják a telefont,néha isznak egy kortyot.
A párokat,akik mennek egymás mellett unottan,vagy veszekedve,mindegyik másfelé figyel.Vagy éppen tegnap egy pár,akik a Széll Kálmánon ordítva vágták egymás fejéhez, mindenki előtt,hogy melyik mennyire szemét alak és utána mentek kétfelé...
A családokat,akikben a gyerek sokszor láthatóan zavaró tényező,apu és anyu nem rá figyel, hanem vagy telefonon beszél,vagy nyomkodja.
Itt tart az élet és azt hiszem, sivárabb lesz egyre.
A nagy csodás Budapesten képtelenség normálisan ismerkedni,mert vagy a szex jön szóba, vagy dicsekvés illetve a panaszkodás.
Ott tartok,hogy el vagyok magamban is,mert ilyen semmitmondó,lélektelen "kapcsolatokra" , ha ezeket egyáltalán így lehet nevezni - semmi szukségem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!