Vajon sokan mások is ennyire magányosak?

Van remény. Megoldjuk. 🙏🫂 Alig tettem fel a klubot pár napja, és meglepően "sokan írnak, hogy jó ötlet lenne. Akár egy ismerkedős, beszélgetős, barátkozós klub.

Én nagyon élvezném, mert szeretek emberekkel kommunikálni és "foglalkozni is. Csak el kell indítani a dolgot 😁

Én nekem volt egy év mikor azt cisnáltam, hogy mindenféle facebook eseményre elmentem egyedül

kb 30-40%-ban jó érzésekkel jöttem ,el és már már valami barátság féle kezdett volna kialakulni, aztán jött valami, vagy nekem elveszett az érdeklődésem a tevékenység felé, vagy elköltöztem vagy valami más stb..

Erőltetni ezt nem lehet, most megint 3 éve kb full magány van.. A szüleimmel élek, hogy legalább a fizetésem felét el tudjam tenni, hogy amikor felmondok a melóhelyen, kiégés miatt akkor legyen tartalékom

Amúgy már régóta foglalkoztat ez az egész, pszichológia, spiritualitás, társadalom, self-improvement stbbb.. de az egész egy marha magányos út, aminek a végén vagy tlaálsz embereket, vagy nem

Az, hogy meg világosodjak és tök egyedül leéljem az életemet, annyira nem jó jövőkép, ennél többre vágyom, de nem tudom mit tegyek

Most az egészségemet, hozom helyre, baromi egészséges életmódot élet, de nem találok olyanokat nagyon akik szintén valamennyire hasonlóan gondolkodnának

29f

Nem tom, mit lehetne koma, de már tényleg szeretnék változtatni

A #10 kommentet nagyon átérzem.

Volt egy eléggé magamba fordulós időszakom (annak indult, depi +magány lett belőle), amiből mikor már kezdtem kijönni, láttam meg, miféle "kapcsolatok" vannak mindenhol. Pl.:

-Egyetemen a folyosón két lány vágta le magát mellém az egyik puffra, hogy közösen szidni kezdjenek egy harmadikat, aki történetesen percekkel később jelent meg. Szemtől szembe jópofiztak egy sort, tök rendesek voltak vele, bíztatták valamilyen vizsga előtt, aztán ő egyedül tovább állt. A két csaj meg szinte azonnal kezdte is a kibeszélését.

-Gimis, egyik legközelebbi barátnőmmel ültünk össze egyik délután egy limonádéra, amikor egy csapat (ránézésre) gimis srác csörtetett be. Leültek pár asztallal arrébb, és egytől egyig a telefonjukat nyomták, szóban nem is beszéltek onnantól kezdve. Majdnem az összes asztal foglalt volt, rajtunk kívül mások mégis aligha beszéltek egymással.

-Buszon, buszpályán, piacon, egyéb helyeken/tereken is egyre többször látni, hogy nyíltan veszekednek párok, barátok, rokonok, vagy valakit rempölnek, szidnak. Nem túl bájos stílusban.

-Vagy tényleg, a családok. Tegnap egy apuka szállt fel buszra 3 gyerekkel, a legkisebb járni alig tudott, de már ott volt a kezében a telefon, amin játszott valami lövöldözős játékkal. Vagy, amikor anyuka tolja a babakocsit, forgalmas helyen, de fontosabb a telefont nyomkodni. Egyre több helyen látom/hallom, hogy a szülőknek (tisztelet a kivételnek) az a gyereknevelés, hogy beültetik a TV elé és/vagy kezébe nyomják a telefont, ahelyett, hogy velük töltenék az időt.

-Egyik rokon a napokban ért haza nyaralásból, és átugrott, hogy beadja a csokikat, amiket nekünk hozott. Jó hangulatban ment is az élménybeszámoló x ideig, míg ki nem lyukadt a politizálásnál. És, ha ő abba belekezd, nagyon el tudja kapni a hév..

A baj pedig, hogy ilyen történeteket még jócskán tudnék írni, és már én is azon a ponton vagyok, hogy megvagyok egymagam is, mert ilyesfajta (meg másmilyen) drámára nincs szükségem, kapacitásom, energiám.