Más 20-30 közötti is kínlódik ebben az életben, ebben a rendszerben?

Egyetértek az utolsóval. Én ugyan nő vagyok és kB. félig extrovertált, de a párom teljesen introvertált, és van barátnője, én, és egy elég jó mérnöki állása. Szóval nem csak nagy arccal lehet érvényesülni.

Én is nő vagyok. Megélhetés szempontjából nagyon sokat számit, hogy ki milyen szakmát választ. Sajnos én is belefutottam anno ebbe a hibába, amit leginkább az itthoni viszonyok miatt élek meg így. Még egyetemre járok, de lassan végzős tanárszakos vagyok. És szaktársaim 80%-val együtt el sem tudom képzelni, hogy közoktatásba menjek dolgozni. Nem “boldogulni” szeretnék az életemben, hanem boldognak lenni. És sokat számít az anyagi vonzata is az életnek, de ugyanakkor a stressz és a közeg is. Én egyszerűen 24 évesen majdhogynem kiégettnek érzem magam. Szintén mondhatom, hogy még keresem önmagam. Azt érzem kell egy kis változás, mert számomra kezd elviselhetetlen lenni már az itthoni hangulat. Valószínűleg diploma után el is megyek egy időre. Persze mindenki más és máshogy éli meg a dolgokat. Nem feltétlen gondolnám, hogy a kérdező és 1-2 válaszoló csak hisztizne. Nem vagyunk egyformák. Én is képzem magam. Tudok nyelvet, tanulok is harmadikat is már, és egy pszichológust is felkerestem a magánéleti gondjaim megoldásának érdekében, mert igenis jobban akarok lenni és nem beletörődni a sz*rba. Szóval a kérdezőnek azt mondanám válts. És lehet egy új közeg, akár új ország is jót tenne a mentális állapotodnak. De ne add fel. Párkapcsolat terén nincs sok tapasztalatom, de így is azt mondanám, ha magányos vagy akkor keresgélj, lépj ki a komfortzónából, próbáld ki az appokat, hátha rátalálsz 100-ból 1-re, akivel érdemes foglalkozni.

Mit tanultal kerdezo mit dolgozol merre laksz?