Évek óta magányos emberek, hogyan küzdötök meg ezzel a dologgal?

Korfüggő

Én már öreg farok vagyok, depivel párositva, barátaimat eltemettem, valahol van egy barátnőm, csak vegetálok . Naponta annyit beszélek hogy köszönök a pénztárosnak a boltban

Itthoni hobbim jópár lenne, de már nincs energiám hozzájuk. Csak peregnek a napok

Aki teheti ne adja fel, ez így lélek és test örlő helyzet

Sajnos addig sem jutok el, hogy leszólítsam azt, aki tetszik, vagy én neki. Ez így nehéz, mert önváddal párosul. (Így nem érdemes.)

Ahogy előttem írták: fel kell hozni az ember közérzetét, és akkor átkapcsolni élő üzemmódra. Amikor képes vagyok feltételezni, hogy normális emberekkel vagyok körülvéve, akkor szokott ez megtörténni.