Évek óta magányos emberek, hogyan küzdötök meg ezzel a dologgal?

Amennyit csak tudok,gyalogolok,sétálok, kirándulok.Minden évszakban,minden időjárás mellett.

Gondolkodni is nagyon jól tudok közben és a felfrissít a mozgás.Gyakran a munkahelyre is gyalog megyek be,pedig Bpesten is vannak távolságok:)

Bő öt éve vagyok magányos -ismét-, de ezzel sokat ellensúlyozom.Modellezem is,akkor pedig teljesen ki tudok kapcsolni.

Persze,ha lenne barátom,akkor jó lenne néha beszélgetni,nagyokat nevetni,de elkoptak idővel a barátok...

F/Bp

Én úgy küzdöttem meg a magánnyal, hogy rá kellett ébredjek arra, hogy a magány ≠ egyedüllét. Tehát egyáltalán nem kell magányt érezned amiatt, mert egyedül vagy.

Tehát ez nagyobbrészt egy tudatos, tanult, gyökeres megváltoztatása volt a gondolkodásmódomnak, másrészt pedig nyilván elkezdtem kitölteni az időmet olyan új dolgokkal, amik feltöltenek engem.

Szóval ez sajnos így működik csak... ez után lehet jobb kisugárzásod, önbizalmad, ami aztán lehetőséget ad értékes emberi kapcsolatok kialakítására is.

Testmozgással.

A mozgás endorfint termel ami javítja a közérzetet (ez a hormon termelődik szex, vagy csak egy egyszerű ölelés közben is). Munka után edzek, elintézem a napi dolgaimat, és el is ment a nap, a hétköznapok gyorsan elrepülnek. Emellett érzem, hogy erősödöm, ami a tükörben is egyre inkább látszik, ez pedig önbizalmat ad, a folyamatos fejlődés, kitartás büszkeséggel tölt el, ami szintén javítja a közérzetet. Ha célokat is tűzöl ki, amiket elérsz, az méginkább segít. Mindemellett a mozgás utáni fáradtság érzés az agyat is tompítja, legalábbis nálam, így kevésbé tudok gondolkodni azon, hogy magányos vagyok. Ha nem tudok sportolni, akkor pár nap után érezhetően romlik a hangulatom és erősödik a magány érzése.