Ha kibékülök magammal, mások is lefogadnak majd, és boldog lehetek?

Dióhéjban: én egy rettentően önbizalomhiányos, zárkózott ember vagyok. Rondának és értéktelennek érzem magam, mert senkinek sem kellek. Nemrég beleszerettem egy kolleganőmbe, és bár nagyon kedvel engem, de nem szeret viszont. Én úgy hiszem, hogy nyilvánvalóan nem tartja vonzónak a visszataszító külsőm, meg egy határozott, magabiztos embernek nem egy ilyen ilyen határozatlan mimóza kell... Ő is azt mondta, meg a pszichológusom és az egyik barátom is, hogy először önmagamat kellene elfogadnom, és ne másoknak akarjak megfelelni.

De nagyon nehezen tudok ebben hinni. Ha mondjuk terápia segítségével sikerül elfogadnom magam, tényleg lehet esélyem a boldogságra? Nekem minden vágyam, hogy megtaláljam a társam. Nem a tökéletesre vágyom, hanem olyanra, aki úgy szeret engem, ahogy vagyok, és én is mindennél jobban szeretem.