Hogy legyek egyedül de ne magányos?

Fogadj vendégeket.

A szomszedom ezt csinálja. Megcsalták elhagyták de minden jöttmenttel szóba áll. Mindig van nála cki vagy egy masik szomszedcsaj vagy akit utcárol kukázott össze, meg állandoan minden lében kanál, ha vmi történik a házban már rohan hogy ő is ott legyen. Kora reggel arra kelek hogy már ezerrel beszél valakivel, felszolnak hozzá az erkélyen is vigyenek e neki kávét (ez meg vmi szomszed oregasszony)

Állandoan zajlik nála az élet.

Én meg egy emberrel nem állnék szóba se akivel ő..

Ezt most nem értem. Az volt a kérdés, hogy lehet egyedül, erre mindenki társaságról beszél.

Egyedül úgy nem leszel magányos, ha nincs is szükséged a társaságra. Ez pedig akkor teljesülhet, ha önmagadban is megtalálod a boldogságot. Ne mástól várd, hogy boldoggá tegyen, sőt, semmitől se várd, hogy boldoggá tegyen, hanem találd meg azt, amid már megvan, és boldoggá tesz. Lásd, hogy mid van (még ha az esetleg nem is sok), és örülj neki! Egészen apró dolgokban is lehet találni örömöt/boldogságot. Egy szép séta, napsütés, madárcsicsergés. Ha ennek örülni tudsz, és boldogságot találsz önmagadban, és nincs hozzá szükséged társaságra: nem leszel magányos.

Viszont a boldog emberek vonzzák mások társaságát, szóval ha ezt eléred, még akár társra is találhatsz...

Ez csak az én véleményem, ami nekem bevált. nem biztos, hogy másnak is bejön...