Vannak olyan nők akik mar akar 30+ éve magányosak, kedvtelenek?

Én meg csak 26.

26/n

"Társas magány? Hat az más téma szerintem. Az olyan kapcsolatnak nem sok értelme van."

Rengeteg oka van annak, hogy egy házaspár együtt marad akkor is, ha már nem szeretik egymást. Fiatalon én is mélyen megvetettem az ilyeneket, de most, közel a 40-hez egyre több ilyet látok, és kivétel nélkül mindegyiket megértem. Az élet nem fekete-fehér.

A kedvetlenség és a magányosság között lehet összefüggés, de lehet külön - külön is a kettő.

Aa magányosság lehet egy állapot is, amikor a környezete az embernek egy kicsit beszükül, mert pl a környezet a saját dolgaival van elfogalva esnek érdeklődik másik iránt, ezért az egyoldalúvá válhat és ettől elmegy az ember kedve a folytonos társaság keresestol..

30 éve.

Volt ennek sok fajtája az évek alatt. A kedvtelenség főleg abból fakad hogy nem passzolok sehova a világba, nem kaptam szeretet senkitől, őszinte kedvesség, emberséget ritkán vagy sosem tapasztaltam.

Mostani 10 éves párkapcsolatban volt egy idő mikor azt hittem jó lesz, de már magányos vagyok megint évek óta. Inkább baráti a kapcsolatunk már, de néha az se. Csalódtam, nem ilyen életet képzeltem magamnak, emiatt megint kedvtelen vagyok.

Amugy tarsas magany egy jo kapcsolatban is van. A ferfiak es nok maskepp vannak bedrotozva. Es ha nincsenek baratok, sajat programok, tevekenysegek, nem lehet egymas szocialis halojat helyettesiteni.

Lehet hogy mig nagy a szerelem, aldozatbol vegigneztuk egymas filmjet, onmagunkat meghazudtolva alkalmazkodtunk de abban nincs koszonet.

Oke, nok is szerethetik a futballt, az autoszerelos musorokat, es nem muszaj nezni ketten.

De maskepp szeret egy ferfi csondben lenni vagy beszelgetni, mint egy no.

Kell mas is, mint a kapcsolat. Nem langyos szar, de nem a tuti mindenre.

Min. 30 éve nincs ember párom, s - kikérem magamnak!!! - se magányos, se kedvetlen nem vagyok. S nem én vagyok az egyedüli, aki teljesen meg van elégedve a helyzetével.

El se tudom képzelni, h vkivel együtt éljek. Ahhoz vmi rohadt nagy csodának kellene történnie, h egyáltalán vmilyen kapcsolatom épüljön ki egy ffival.

A saját lakásomba a gyerekemen kívül nem teheti be a lábát senki.

A gyerekemet is egy évben kétszer látom, mert külföldön él.

S tök jól elvagyok. Tudomásul veszem, h kezd leperegni a homokóra, ennyi.