Én szúrtam el az egész életemet, mit tegyek?

Nagyon tudod sajnáltatni magad. Pedig a szólásmondás is azt mondja, hogy "segíts magadon és az Isten is megsegít".

Érettségizz le, aztán járj valamilyen piacképes OKJ képzésre.

Sajnos érdemben nem tudok ehhez mit hozzáfűzni. Hasonlóan érzek, éreztem én is, bár valamennyire javult az állapotom. Én pont, hogy a tanulással rontottam el mindent, pontosabban a nem tanulással, halogatással, lustasággal, depresszióval, mint te. Csak én egyetemet erőltettem, melynek vége az lett, h 30 évesen lett igazi tényleges munkám. Te legalább dolgoztál, tanulni meg mindig lehet munka mellett is. Csak annyit tudok tanácsolni, hogy próbáld meg befejezni a középiskolát, érettségiz le és majd látod hogyan tovább. 29 még nem a világ vége. Most még mindent kijavíthatsz. Én is ezen dolgozom, bár nagyon nehéz. Sok minden ki is maradt az életemből, most próbálom pótolni. 31n

Nyugii, milleniumi generáció vagy, ennyi. Emiatt még igazán nem kell lehúzni a rolót. Én pont az ellenkeződ vagyok (hasonló, mint 3-as), mégis majdnem ugyanide jutottam csak diplomahalmozás útján- és jogsim sincs :D Gödrökből nem könnyű kimászni, de nem is lehetetlen. Viszont neki kell menni az életnek, akkoris ha első blikkre könnyebbnek tűnne egy vulkán közeli toitoi-ba örökre elsüllyedni- akár más kaksijával is a feneked alatt. Ha nincs az életedben küzdelem, honnan lenne tűz? Persze, hogy lusta/reménytelen/demotivált/depressziós és tétlen vagy, mert monoton rutin munkád van 10 éve, hogy legyen miből megélned és emellett meg nincs semmi, a saját érdeklődésedből és szociális/érzelmi szükségletedből eredő plusz. Csak max ábrándok. Ez így tényleg nem több, mint életszerű maszturbálás. Viszont tévedsz ha azt hiszed ezen már túl késő, túl reménytelen változtatni, vagy hogy a környezetedben élő látszólag patent embereknek veled szemben hibátlan és kiegyensúlyozott élete van :D Úgyhogy nézzük meg prioritás alapján, mit tudsz magaddal kezdeni. Ha a külföldi utazás nem gond- hiszen szívesen megfagynál akár egy gulágtábor mellett is a réten- lehet érdemes lenne nagyot vállalni és elhúzni a csíkot. Van 10 év munkatapasztalatod, ha alapfokon beszélsz valamilyen nyelvet akkor hostelekben/farmokon fogsz melót és szállást is találni (először ingyen, majd akár teljes munkaidőben is) fix elköteleződés nélkül. Kaland lesz a javából és beutazhatod a világot, új gyakorlati tapasztalatokat és barátokat is szerezhetsz. Szexelhetsz is- ha vállalhatatlanul gáz lesz, hát elpucolsz, bottal üthetik a nyomod- majd következőleg jobb lesz, nem kell ezt túl dimenzionálni :D Ha utazgatás helyett fix munka, fix bevétel érdekelne akár nyelvtudás nélkül is, akkor közvetítő irodákra és magyar brigádokra fel. 6 hónap-1 év, ha nem jön be visszajöhetsz a 4 fal közé, nem vesztettél semmit. Ha külföld túl kiszámíthatatlan opció, érdemes otthon egy kis szociális kaland felé nézned. Ami a leggázabb munkaidőbe is belefér az az önkénteskedés (rengeteg különböző profilú szervezet vár): nincs fix óraszám, lehet szabadon ismerkedni nyitott, kedves emberekkel és társadalmilag is hasznos (van egy misszióképző ereje)- el sem hinnéd, milyen elégedettséggel jár segíteni másokon, ráadásul ha bekerülnek az életedbe új kapcsolatok, azok mindig új lehetőségeket is magukkal hoznak (akár szakmailag is). Kiállni másokért egészen más, mint kiállni magadért- bármilyen meglepő is, de azoknak akiknek sok belső démonnal kell viaskodni, könnyebben megy első lépésben másokon segíteni és aztán abból az élményből visszatáplálni valami pozitívat az Egoba és legközelebb tenni valamit önmagukért is, szeretetből. Ráadásul, ha csatlakozol valahova és nem válik be, akkor sincs para, kereshetsz más ügyeket és kipróbálhatod magad máshol/másban: a váltás nem bukás! Nincs miért szégyenkezni. Ha legjobban a hiányos végzettséged miatt ostorozod magad, akkor helló, tagja vagy egy nagy magyar klubnak akik szintén 8 általánossal rendelkeznek. Mit tehetsz? Menj el munka mellett esti tagozatra 2-3 év, és csináld meg, zárkózz fel. Hidd el nem kell betojni tőle, ha otthon vegetálsz és a közben a fejed a falba vered, akkoris ugyanannyi idő alatt telik el az a 2-3 év totál tétlenül. Aztán erre jöhet majd tanfolyam vagy bármilyen egyéb oktatási program, amit márcsak a társaságért és a kimaradt diákéletért is érdemes bevállalni. Ha nagyon nem szeretnél visszaülni a padba- vagy nem akarsz érettségizni, szakmát szerezni nézz szét tényleg az okj képzések között (ugyan nem ingyenesek, de vannak amelyek 8 általánosra építenek és itt is tudsz ismerkedni, barátkozni- ráadásul sokszor ha szakirányú továbbképzés, a munkahely is támogat az elvégzésében). Az, hogy ezen lehetőségek közül mihez is nyúlsz, szinte mindegy, mert minden csak jobb lehet, mint ami most van. Mert most semmi nincs. Nincs pozitív visszacsatolás, nincs élmény, nincs kontroll az életed felett, csak egyre frusztráltabb vagy, mert szenvedésnyomásként érzed, hogy hasztalanul herdálod az idődet, ami meg telik is rendesen (FOMO élmény, egész generációk szenvednek tőle). Szóval hahó, lépned kell. A szomszédba 400 napja lőnek, mégis megpróbálnak minden percet kihasználni, a gyerekek az aluljárókba is tanulnak, pedig a matek ettől nem lesz egyszerűbb. A floridai tolókocsis szépségkirálynő ki és bemászik az ágyába, miközben maga alá pisil- mégis mindennap felkel, elgurul a postára, kiáll a kamerák elé és esélyt ad a szerelemre. Benned is megvan a változáshoz szükséges potenciál, ne félj letesztelni, hogy mire vagy képes. Felnőttél, itt az ideje elgyászolni a gyerekkori hülyeségeket és továbblépni. Szerintem eleve az nagy dolog, hogy megtudod fogalmazni a szükségleteidet ahogyan azt is, miért is tartasz ott ahol. Hidd el, ez nem könnyű- a sikeres embert meg sokszor betonkemény beteg Ego nyomja és lassan mérgezi, mert nem tudja lebontani a falakat összeomlás nélkül. A helyzeted felismerését nem a bűntudat vagy a szégyen vezérli, hanem az önismeret és az önkritika. Éppen ezért, ezzel lehet dolgozni. Nem, nem önsajnálattal, hanem komfortzóna tágítással. + A lépések mellé akár kérhetsz mentális támogatást is pszichológustól (ingyen is), ma már nem stigmatizáló elmenni hozzájuk: a szorongoldásban biztosan tud segíteni, de a válaszokat és a lépéseket ő is tőled fogja -okkal- várni (addiktológus se szokhat le az alkesz helyett a piáról :D) Hajrá és nyugi, ha nem is fogsz 150 kommentet kapni, legalább 8 millió ilyen-olyan lúzer van még körülötted, nem hiába jött vissza az urizáló feudalizmus tele olyan arccal a kirakatban akik még 60 évesen is azért haragszanak a világra, mert 9 évesen a tanárnéni körmöst adott a hiányzó ceruzáért..