Mi miért dönt úgy, hogy végül magányos lesz?

10-es, nem tudom, az én tapasztalatom szerint iszonyatosan nehéz magányosnak lenni. Egyszerűen túl sok a tenyérbemászó ember, lerázni őket nehezebb, mint kapcsolatot teremteni bárkivel. Én magányos típus vagyok, kvázi, semennyire nincs "kapcsolatteremtő képességem", de még így is nap mint nap le kell ráznom az embereket. Alig tudok eljönni a munkahelyemről, mert mindig köpik felém a szót, én meg nem akarok bunkó lenni és otthagyni őket, csak ha tényleg sürgős dolgom van. Tehát, aki ismerkedni akar, elég csak megjelennie valahol, és sok ember, mint szopósmalac a hízóra, rácuppan az emberre. Szerintem itt sokkal inkább az lehet a háttérben, hogy a magányos típusú emberek hasznosabb időtöltésnek érzik az egyedüllétet, és jobban élvezik, mint a társaságot. De cáfoljon meg bármilyen magányos típusú ember, ha tévednék.

Miért nem döntés kérdése a magány? Senki nincs száműzve lakatlan szigetre. Akarva, akaratlanul körbevesznek minket az emberek. Elkerülni őket sokkal nehezebb, mint az útjukba kerülni. Ezért, ha valaki mindennek ellenére mégis magányos, ez alatt azt értem, hogy társaságkerülő, az már nettó a saját döntése. Senki nem kényszerít senkit, hogy magányos legyen. Kivéve bizonyos kultúrákat, de most a helyi dolgokból indulok ki.

Leírtam konkrétan, mit értek magány alatt. Azt, hogy valaki "társaság, és interakció kerülő". Remélem, ezt most tisztáztuk. Ezek után légyszives ne lovagoljunk már a nyelvtanon, meg hogy ki hogyan értelmezi a saját szűrőjén keresztül ezt a kifejezést. Én így értelmezem. De ha nagyon akarod, behelyettesítheted "kontaktuskerülőre" a magány szót, és akkor nagyjából ott leszünk, ahol kéne. A társas magány is saját döntés. Kit engedsz magadhoz közel fizikálisan, vagy mentálisan. Ha mindkét dologtól elzárkózol, senkit nem vagy hajlandó mélységeiben megismerni, vagy magadat hozzá közel engedni, akkor lesztek két idegen egymás mellett. És akár akarattal teszed ezt, akár félelemből, akár komplexusból, az a te hibád/döntésed. Senki nem kényszerít társas magányra. Az ember a saját elméjének az ura. Gondolkodó emberként hatalmunkban áll az agyunkat úgy irányítani, ahogy azt helyesnek gondoljuk.

Én vagyok szociopata? Ennyi erővel a tömeggyilkosok se hibásak semmiért. Velük csak úgy, akaraton kívül történik meg a mészárlás. Mert akkor épp úgy pörgött az agyuk, hogy le kellett lőniük mindenkit, bárkivel előfordulhat, ha rossz napjuk van.