Más is jár/járt már magányosan olyan szakra, ahol az emberek nagy százaléka totál felületes, unalmas arc volt?

Igen, mérnökképzésen tapasztaltam hasonlót. Azok többsége, aki a közösségi élet magját képezte, egy öntelt féreg volt. Mindent és mindenkit lenéztek, pedig gusztustalanul viselkedtek és többségük úgy is nézett ki.

Nagyon sok intelligens és normális évfolyamtársam volt, de nem tudtak a társasági életben érvényesülni, mert ezekkel a nyomorultakkal volt tele a koli és minden rendezvény. Nagyon kellemetlen volt még nőként is.

" az emberek legalább 80%-a csak azért volt itt, hogy "papír legyen"

Én is ezért vagyok ott. Az államilag támogatott féléveimet fel kellene használni valamire, ezért mentem anglisztikára (levelező) .

Mindenki hasonló okokból van a szakon. Senki se fogja különösebb hasznát venni majd.

Beszélgetni én se tudok senkivel itt.. A hallgatók nagy része a kölykükről beszél, a másik részük munkanélküli elvont figurák akik lenéznek minket, többieket. Német akcentussal olvassák az angol szövegeket órán. Az oktatók is olyanok mintha be lennének szívva. Van aki mindig felhozza a kölykét, van, aki pedig a kövér macskájáról pofázik a tananyag helyett.

Szerintem a tanárok is minősítik ezeket a bölcsész szakokat. Egy 2 hónapos vagyonőri okjn komolyabb szintű az oktatás,mint itt.

Le lett pontozva a #6-os válaszoló, pedig én is hasonlókat tapasztaltam, csak ezt meg lehetne fogalmazni kevésbé bántó hangnemben is.

Én germanisztika szakot végeztem, és az én szaktársaim között is volt a bulizós, felszínesebb réteg, akiknek nem sok céljuk volt a szakkal, meg elvétve volt 1-2 céltudatosabb, érdeklődőbb ember.

A tanárok között is szerintem viszonylag sok volt a nem túl alkalmas, az egyik alig tartotta meg az óráit, a másik politizált egész órán, a harmadik megalázó módon beszélt szinte mindannyiunkkal...De persze úgy, ahogy a hallgatók között is voltak céltudatosabbak, úgy volt néhány lelkiismeretes, jó oktató is.

Szerintem az egész egyetemi képzési rendszer felhígult, sok olyan ember kerül be a szakokra, akik régen talán be sem kerültek volna, vagy ha igen, akkor kihullottak volna idővel.

Nálunk volt egy tanár, aki gyakran kérdezgette, hogy mihez akarunk kezdeni majd a diplomával, és mondogatta, hogy úgyyis csak nagyon kis részünk lesz tolmács vagy fordító, stb. Ez valószínűleg így is lett, de a tanárok többsége szerintem nem motivált, és a hallgatókat sem motiválja.

A képzési struktúra, a tanterv pedig elavult, bár nálunk kicsit modernizálták a tantervet, miután én végeztem.

Ezt én is tapasztalom, nagyon nem tudom hogy mit kezdjek a helyzettel.

Én műszakibb irányban tanulok, de nálunk is egyszerűen csak nulla közösségi élet van. Semmi rendezvény, program vagy hasonló, se egyetemi szinten, se iskolán kívül.

Az egész ottlét alatt olyan érzése van a hangulatnak, mintha egy rugó arra várna hogy elpattanhasson hogy végre hazarohanhasson mindenki. Utolsó féléveinket nyomjuk, de még mindig vannak olyan reggelek amikor kisebb a beszélgetés-szint mint amikor első nap találkoztunk.

Lehet csak kiábrándultak az egyetemből és már nyűgnek élik meg, de én nagyon sajnálom hogy itt tartunk.

Néha én érzem azt hogy túlságosan sokat beszélek személyes dologról, ha bármit szóba hozok ami nem az időjárás vagy az aznapi órák. Az ide-oda elmenés ajánlgatását már teljesen feladtam, annyira nincs semmi visszajelzés hogy már csak bohócot csinálok magamból.

Sokat gondolkozom hogy milyen alternatíva van társaság-keresésre, de eddig nagy ötleteim nincsenek. Sportnál attól tartok hogy túl versenyszerűen veszik mások a játékot, én pedig inkább kikapcsolódni szeretnék mintsem egy újabb helyet ahol a legjobb formám szerint teljesítenem kell.

A társasjáték/túra klub

bok jutottak még eszembe, de félek hogy ott már összeszokott klikkek vannak.