Vannak itt olyan emberek,akik magányosak és nem számít hogy próbálkoznak?
Most nem feltétlenül párkapcsolatra gondoltam,hanem csak egyszerű barátságokra, szocializációra a környezeteddel.Akik mintha hiába próbálkoznak,nem lesz senki akivel hosszabb ideig el lenne.
Rengeteg napom úgy telik el,hogy nem szólok senkihez,mert nem tudom,mivel nem ismerem ezért van bennem ilyen visszafogó erő hogy ne szóljak hozzá.De ami azt illeti,nem is nagyon érdekel a legtobb ember valamiért.D mégis ember vagyok,kell valami társaság.Volt hogy erőltettem ezt az ismerkedést meg haverkozós dolgot,soha nem jött be úgy igazán.
Sokszor nem jól érzem magam nagy tömegekbeb, mondjuk egyetemen és nem vagyok bulizós se.Meghát nagyon beszédes sem vagyok, de van véleményem dolgokról csak mivel az senkit nem érdekel ezért nem beszélek róla.
Vannak ilyen hasonló emberek?
Illetve szerintetek ez valamilyen betegség?
Köszi!
Mert egyébként vannak ugye az ilyen társadalmi "normák"hogy például igyál alkoholt,cigizzél(persze ezt senki nem mondja így nyíltan), beszélj úgy mint a közösség, legyél azon a véleményen stb..
Álltalában,legyél hasonló a többiekhez több aspektusból.Ezt senki nem erőlteti (hála az égnek)
Na de,ha valaki ezt nem követi mert mondjuk nem tartja jónak akkor meg a probléma forrása az hogy magányos.Ha viszont tényleg átveszi azt a mentalitást,akkor pedig jobb esetben nem lesz magányos,de valami mással fizet,mondjuk az egészségével vagy a milyenségével.
Szóval valahogy a közép utat kellene megtalálni.
De ez az hogy nekem se karizmám,se energiám,se tapasztalatom se kedvem nincs legtöbbször.Nem kellene nekem sok ember körém,csak egy vagy kettő,de azokat sem tudom megtalálni..
Egyes, és te ezt hogy kezeled?
Van valami módszered amivel csökkented ezt az érzést?
Sajnos amit leírtatok,nemcsak fiatalokra,hanem ránk is vonatkozik.Teljesen hasonló érzéseim vannak,persze már úgy voltak emberek az életemben,de eltűntek :(
Nem olyan jó az egyedullét,még akkor sem, ha a magam ura vagyok...
54F
3/6
Nagyon nehezen viselem, de még mindig jobb, mintha társaságban lennék és utána szomoru leszek,mert egyszerüen képtelen vagyok elfogadni a bolondságukat és a szemtelenségüket, az irigységüket.Mindig volt társaságom,amikor kiismertem õket azt mondtam,hogy inkább magamnak, mint ilyen bandával.Van hobbym, szeretek sportolni, és szeretek zenét hallgatni.Igaz,hogy fáj,még a testvérek sem alkalmasak arra hogy megosszak velük bármit, mert egybõl pletykálnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!