Mely gondolatok adjanak erőt ebben a helyzetben, hogyan találjam meg a belső békém?

A sors úgy adta, hogy teljesen egyedül maradtam, méghozzá külföldön.

Nem költözhetek haza egyelőre,(most nem reszletezném h miert) mert még vannak függőben levő ügyeim, intéznivalóim és úgy nézem, h még legalabb 2-3 évet itt kell legyek.

Sok éven át éltem egyedul, aztan megpróbáltam kapcsolatokat, de a gép azt dobta, hogy egyedul kell megtanuljak a továbbiakban is élni.

Barátaim nincsenek , nincsenek segélyszervezetek a környeken, ahol hasznos lehetek, azaz egy helyen felajánlottam magam, de válaszra sem méltattak. ( a bántalmazott nők egyesülete)

Magyarok egyesülete nincs ebben a városban , csak távolabb ami költséges

Egyszerűen vákuum vesz körül, es tudom h ezt ki lehet bírni, hozzáállás kérdése.

Barátságokat próbáltam kötni, de az emberek elzárkózozttan élnek.

Most mar nem is vágyom másra, mint hogy megtaláljam így is a lelki békém, anelkul, hogy más ebben segítséget nyújtson.

Egyedüli kapcsolattartasom anyam, de mar ő is öreg es persze, hogy Magyarországon lakik, tavol tőlem

Mire hazaérek , mar lehet nem is él/ élnek a rokonaim

Hogyan lehet ezt elérni, mely gondolatokkal, a lelki békét, nyugalmat es erőt?