Hogyan nyugodjak bele hogy hétvégén esélytelen emberekkel kommunikálni?
Egyre inkább ez a jellemző, élőben nincsenek barátaim meg senki, interneten nem írnak vissza még azok se akikkel hétköznap legalább minimális szinten kommunikálhatok. Annyira ez van mindig, hogy már meg is szokhattam volna, hogy nekem ez jár, de mégis minden hétvégén teljesen kiakadok rajta, és elmegy a kedvem az élettől is. Hétköznap is csak a munka miatt jobb a helyzet igazából. Hogyan fogadhatnám ezt el, nyugodhatnék bele, hogy hétvégén amíg mások jól érzik magukat, nekem csak a totál magány jut huszonévesen?
Tenni ellene nem megy hiába próbálom, senkinek sincs rám ideje
Örüljél!
Tanuld meg egyedül jól érezni magadat és ha pozitív lesz a kisugárzásod, akkor be fogod vonzani a nagy őt is, meg az új barátokat is!
Akiről ordít a magány, a társfüggőség, a panasz, attól mindenki csak menekül.
Honnan vetted az a hülyeséget, hogy mások hétvégente folyton haverozni mennek, meg sörözni? Elárulom, hogy az összes korombeli (30) ismerősöm nem megy sehova hétvégén, vagy ha igen, akkor egyedül, vagy a párjával. Senkit nem szokás zaklatni a hétvégéjén, mikor lenne egy kis ideje magára. Lehet, hogy te azt látod, hog a hétvége mindenkinek buli, de te valami nagyon ferde szemüvegen keresztül nézed az életedet.
Én konkrétan agyfaxt kapok, ha munkatárs vagy barát rám ír hétvégén. A hétvége az enyém és a családomé.
"Tenni ellene nem megy hiába próbálom"
Hogyan próbálsz tenni ellene? Milyen tulajdonságok miatt utálnak ennyire (az egyértelmű tapadásodon kívül) és mit teszel azért, hogy változtass ezeken a tulajdonságokon?
Miért gondolod, hogy mindenki megy valahova hétvégén?
Nekem pl. nincsenek barátaim, de nincs is rá igényem, introvertáltként annyira fárasztó lenne másokkal eltölteni az időt, hogy a pozitívumok eltörpülnek a negatívumok mellett, egyszerűen nem ér annyit.
A férjem viszont igazi társasági ember. És mit gondolsz, mit csinál hétvégén? Alszik, pihen, próbálja kiheverni a munkanapok fáradalmait, hogy hétfőn ki tudjon mászni az ágyból és el tudjon menni dolgozni.
A hétvége a családé.
Alapíts te is egyet és akkor lesz állandó elfoglaltságod, ha már hobbid nincs.
Nekem meg csak olyanok vannak akik nem ütik meg az ingerküszöböm.
Bnőim a gyerekről beszelgetnek meg a magánéletemről faggatnának csak.
A tobbi bnom kulfoldrol meselnek mert kint vannak.
Srácbarátom egyik hollandbol allandoan a drogos meg transz élményeit regéli.
Egy nárci ismim mindig meg akarja nekem magyarázni, hogy buta voltam màr megint.
Egy incel srác allandoan próbálkozik nálam.
Van egy online szerelmem is mondjuk akivel allandoan megy a videocset lassan 1 éve de szemelyesen távolság van meg más élet ez csak online megy.
Van aki arra vár hogy a nője mellett mikor járok majd rá a f.rkára. állandoan szexet akar.
Vannak újabb ismerettségeim csajok akik viszont nem akarnak velem menni bulizni, vagy bármi mert ők nem bulisak.
Anya mindig osztja az észt hogy keressek többet vegyek házat álljak már talpra magamnak koszonjem ha nehezen megy a szekér. Allandoan oktat szid.
Nagyi meg azt sem tudom miről beszél nyugdijasklub bulik főzés nála elég csak bólogatni.
Ha társkerre megyek megint jonnek a szexualis ajanlatok, foglaltak házasok, szatírok, az alja nép.
A kollegák nem hiányoznak a magánéletbe is.
És egy ember NINCS akivel szivesen beszélnék. A hétvégéim maga a pokol egyedül. De inkább egyedül, mint olyan emberekkel, akik csak zsibbasztanak. Az utóbbi nagyobb kín.
Szoval én megértelek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!