Mivel dobjátok fel magatok, ha nagyon magányosak vagytok, és magatok alatt vagytok?

Régóta magányos vagyok, de általában jól kezelem. Viszont ma valamiért nagyon magam alatt vagyok. Pedig a nap első fele tök jó volt, végre közelebb kerültem a munkatársaimhoz, tőlem szokatlan módon sokakkal beszélgettem, és jó volt. De mindez olyan tünékeny. És valójában olyan nagyon senkinek sem vagyok fontos (a szüleimet meg a testvéremet kivéve). Engem soha senki nem hív. Beleszerettem valakibe, de ő sem fog keresni...

Legszívesebben sírnék, ha tudnék.

És valamiért ezt most nem tudom leküzdeni, megakarom szüntetni a fájdalmat, de nem tudom.