Miért vagy szerinted magányos?

Hát engem azt tart életben, hogy elég sokan vagyunk a földön, és csak találok olyat akivel egy hullámhosszon vagyunk

De ugyanakkor megvan az is, hogy az ember alapvetően milyen, hogy én mivel küszködöm, és, hogy mivel próbálkoztam már ahhoz, hogy túllépjek azon. Hogy ne legyek felszínes, hogy ne érdekeljen, hogy az emberek furán néznek ki és a belsőre fókuszáljak, de ez kb csak papíron működik, az életben nem. Hogy ne ítélkezzek, de minél jobban akarsz nem ítélkezni, annál jobban rádtörnek ezek az ítélkező gondolatok

És igen amikor találok valakit akkor rám jön az az érzés, hogy öregem, te aztán rohadt magányos vagy lol, másként nem lennél nyitott felém, amikor meg valaki nem magányos és látom rajta, hogy azért eléggé el van a maga világában, akkor meg feltűnik, hogy azon agyalok, hogy azért milyen jó lehet neki

Ezt úgy hívják, hogy szorongó kötődés, vagy mi, az elmúlt 5 év hobbi pszichológia tanulásból ennyi ragadt rám

Aztán az is lehet, hogy mind ez totál bullshit, és csak annyiról van, szó hogy egyszerűen nem találtam meg a kört aki felemelne, szar érzés, de valljuk be, főiskola/egyetem végéig ha nem alakul ki akkor már máshogy kell hozzáállni, úgy érzem, hogy ehhez a hozzáállás váltáshoz még nem nőttem fel

Ez nem magára a kérdésre válasz, de bárki aki magányos, fordulhat Istenhez!

Isten szeret bennünket.

Annyira, hogy az Ő egyszülött fiát, Jézust is odaadta értünk, hogy valaki hisz a fiúban(Jézus Krisztusban), örökké éljen!

És Isten mindig figyel ránk!

És Ő mindig törődik velünk, és a legjobbat akarja nekünk!

Javaslom mindenkinek, hogy olvassa a Bibliát! Aki még nem foglalkozott vele jobban, mélyrehatóbban, annak azt javaslom, hogy az Újszövetséggel kezdje!

És go dolkodjatok az olvasottakon!

Jézus szeret mindnyájunkat!

Megváltoztam és velem együtt az igényeim is.

Gimis korom közepéig nem is voltak rendben az offline kommunikációs és szociális készségeim, valamint nem is voltam nyitott. Kiállásom sem volt rendben, ahogy az önbizalmam sem. Meg szintén gimi közepéig teljesen elvoltam egyedül a szobámban; olvastam, sorozatoztam, gépeztem, nyelveket tanultam, neten írogattam netes "barátokkal". És ennyi elég is volt, nem vágytam programokra, sok találkozásra sem. Akadtak barátaim, de velük elég volt a havi 1-2 összeülés, meg a suliban, az után együtt töltött közös idő.

Aztán elég durva fordulatot vett az életem, és úgy adódott, hogy sulin kívül is állandóan emberek közt voltam, szinte csak aludni jártam haza. Akkor tűnt fel, hogy mennyivel jobb másokkal lenni, mennyivel jobban fekszik az új napirendem. Változtam is, dolgozni is kezdtem magamon és egy ponton az igények is átformálódtak: több találkára, programra, minőségi időre lett szükségem és már nem/alig szerettem egyedül lenni a négy fal közt.

Csak.. addigra a régi barátok már találtak érdekesebb, izgalmasabb embereket, vagy, aki mégis megmaradt, pedig leterhelőnek érzi mások társaságát, hosszabb időn át. Így, bármennyire kedves számomra az illető, programokat alig tudok vele szervezni. Sajnos.

Most pedig nehezen találok olyanokat, akik a környéken élnek, szívesen találkoznának és remekül ki is jövünk, illetve nem az ezredik vagyok a fontossági sorrendjükben. És mindezt úgy, hogy nem online írogatunk. Az mostanában nagyon le tud szívni.

Pár éve tart, bár nem mindig éreztem kimondottan. Szabadidőmben olvasok, sorozatozok, kirándulok, nyelveket tanulok, rokonokkal töltök időt, meg gépezek.

22/L

Kicsi koromtól kezdve magányos vagyok.

Általános iskolában és gimnáziumban sem voltak barátaim, a perifériára szorultam és mivel a szociális készségeim nem fejlődtek ki az otthoni nagyon zord, rideg családi légkör miatt nem tudtam baráti kört építeni magam köré.

Ez a mai napig így van.

Hozzáteszem, hogy nem feltétlen rossz.

Nem nézek ki jól, sok volt a sikertelenség lányok szempontjából, aztán már el is hanyagoltam magam, szóval még rosszabbul nézek ki, mellé eü-i gondok is jöttek.

Bár legalább már beletörődtem a dologba, kb 15-25 éves korom között volt rossz nagyon, aztán egyre inkább csak amolyan belefásulás érzés jött.

"Miért vagy szerinted magányos?"

Érdek-kapcsolataim voltak csak, akik addig kerestek amíg segítség kellett. Egyébként nem keresnek.

Nem sikerült rájönnöm, hogy másokat miért keresnek, engem pedig miért nem. Ha keresek másokat, van valamiféle "kapcsolat", de viszonzás nem érkezik.

"Mit szoktál csinálni szabadidődben?"

Olvasni, számítógépezni, netezni, gyakorizni :)

"Miót vagy magányos és mi lehet az oka?"

Nagyon régóta, amióta sorozatosan csalódtam "barátokban" (sok évnyi barátság után bizalommal visszaélés stb).

"Mennyi idős vagy?"

40.

Ahogy az ember idősödik, egyre kevesebb a lehetősége. Ilyen korban már rég családalapítás van és ekkor ez a fontos, nem a barátok.