Mi van, ha valaki megszívta, ès egy embert fog szeretni egèsz èletèben? Olyat, akinek ő nem kellett.

Úgy érzem, hogy megbabonàzott, vagy nem is tudom, nem tudok tőle szabadulni, màrmint a gondolatától, annyi szép emlék fűz hozzà..Több, mint fèl èvvel ezelőtt szakított velem, igazából nem is kezdtünk jàrni, mert mèg előtte eltűnt az èletemből, ès amikor megkerestem azzal, hogy mi van velünk, az életkörülmènyeire hivatkozva, gyakorlatilag lekoptatott, de nyíltan nem mondta ki, gondolom amiatt, mert nem akart megbàntani. Èn büszkesègből nem faggatóztam tovàbb, de mai napig úgy érzem, hogy a sajàt szàjàból akarom hallani, hogy neki nem jelentettek semmit az együttöltött idők, mert akkor nen így éreztem rajta. De közben a józan eszemmel tudom, hogyha èrzett volna bàrmit is, nem bírta volna ki nélkülem, ennyi ideig, ugye? Bàr nagyon makacs, elfojtàsokkal küzdő ember, aki nem enged semmiből, de csak meghatottam volna őt, ha jelentettem volna a számára bàrmit is, nem? Fogalmam sincs, miért vagyok ekkora idióta, hogy legszívesebben megkeresnèm őt, ès elmondanèk neki mindent,hogy mèg

mindig gondolok rà. De tudom

hogy ezzel csak totális idiótàt csinàlnèk magamból, ès megalàzkodnèk csak. De közben meg azt érzem, hogy félre akarom tenni az egómat, ès lezárni ezt, örökre. Szerintetek igaz lehet az, ami a Jóbaràtokban volt, hogy az embernek nèha jól esik hallani, hogy szeretik? Mèg ha nekem fájdalmas is lenne, hogy nem mondanà ezt viszont. Szeretnék segítséget kérni, szakembertől, hogy ezt le tudjam zárni, mert arra is ràjöttem, hogy ez nem csak róla szól, hanem egy csomó minderől, bennem. De azèrt is szeretnék segítséget kèrni, hogy ő mit tanàcsol, írjak-e még neki, utoljára.

Köszi, előre is!