Az normális ha megutáltam az embereket?

Szerintem ezt időközönként minden ember megéli. Ha túl sok negatív dolog köti le a figyelmedet (pl. hírek, rosszindulatú emberek/kommentelők, rosszérzést keltő filmek...stb.) egy idő után besokallsz és sokkal érzékenyebb leszel. Nagyon jól teszed, hogy kicsit "kivonod magad a forgalomból" és leépíted azokat a kapcsolataidat, amik nem visznek előre! Legalább tudsz egy kicsit befelé figyelni. :) Aztán egy idő után úgyis elkezdesz újra nyitni a világ felé. Az viszont káros, ha kijelented, hogy utálod az embereket. Hiszen nyilván nem mindenkit utálsz. :) Ne mérgezd magad ilyen negatív gondolatokkal, mert ez nem visz előre! Adj most magadnak időt, hogy feltöltődhess, keresd a világban és az emberekben is a jót! :)

egyetértek ..egyre érzéketlenebbek az emberek. nem törődnek mással csak azzal hogy nekik legyen igazuk és jó .az hogy komprumisszum számukra nem mondd semmit .

Van egy jó fej, értelmes barátom, aki egyre inkább visszahúzódik, és egyre inkább utálja/kerüli az embereket. Így egyre több örömről is lemond, szerintem zsákutca. Ő azért csinálja, mert az emberek kis hibáit sem képes elviselni. Nála ez nárcizmus, túlzott elvárás a többiek felé. Gyermekkori sérelmeit szeretné úgy gyógyítani, hogy csak tökéletes emberek vannak körülötte. Ez sajnos zsákutca, a vége totál magány és elszigetelődés. Próbáld meg úgy elfogadni az embereket, ahogy vannak, így a hibáikkal, gyarlóságaikkal együtt, mert kb. ennyit tudnak, többet nem.

Illetve valami terápiában meggyógyítani, feldolgozni az eredeti bajodat, ami miatt ilyen fontossá vált, hogy a többiek milyenek. 13 # +

Mert ebben az egészben az van, hogy téged nem szeretnek, tisztelnek eléggé. Ez pedig vélhetően valami gyermekkori rossz élményből fakad, pl. nem foglalkoztak veled érzelmileg, vagy bántalmaztak, vagy elváltak a szüleid. 13,14 voltam.

#13 Én pl. mindig elfogadó voltam a környezetemmel, de aztán a környezetem meg velem szemben már nem volt ilyen elnéző. Akkor omlottam össze végleg, amikor a nagymamám akire mindig számíthattam, mindenkor azt mondta soha többé ne keressem, mert anyukám és a férje közti vitában nem automatikusan anyám mellé álltam, hanem meg akartam ismerni a férj nézőpontját is. Amikor már a saját rokonod is cserben hagy... ott már csak az elkeseredés van.

16# igen, ezek nagyon rosszak, és érthető a keserűséged. A Túszok a tárgyalóasztalnál című könyv ír az úgynevezett kötelék ciklusról. Azt mondja a szerző, hogy van egy ciklikusság abban, hogy vannak biztos alapjai bázisai az életünknek, amire építjük azt, és ezek egy idő után törvényszerűen elvesznek. Meghal a nagymama, kirúgnak a munkahelyről, megcsal a párunk. S hogy ilyenkor ezt el kell tudni gyászolni, és engedni, és megkeresni azt az új dolgot, amire tudjuk építeni az életünket. Szerinte mindenkinek ilyen ciklus történik az életében. Nagyon érdekes volt nekem. Persze máshol is írnak a dolgok elgyászolásáról, elvesztéséről. Ezt én is most próbálom tanulni. 13,14,15 voltam.