Ezt hogyan dolgozzam fel?

Sajnos nagyon magányos vagyok már 20 éves korom óta, sosem volt barátnőm és most leszek 30 tehát majdhogynem igy telt el 10 év. Megisrtem egy nőt egy nagyon szép, kedves nőt akibe szerelmes lettem. És úgy volt együtt leszünk és nagyon boldog voltam ettől. De eggy jó ideje már kommunikál velem meg semmi, és multhéten megyek arra felé ahol ő lakik és leszólit egy terepjáróból egy őújgazdga ilyen flegma, újgazdag férfi nálkam talán pár évvel idősebb, és ez a tipikus az aki nem tiszteli a nőket és csak du..ásra ahsználja de jól kinéző férfiről van szó.

És akkor mellette ült a abrátnőm meg fogta a combját meg kezét, meg kiszáll eza férfi meg azt mondja kioktat engem hogy nők jönnek mennek meg ez meg az.

LKehet neki igen de nekem nem. ÉS ezt anynira saját ellenségemnek nem kivánom, nem tudom feldolgozni nagyon sokat sirtam is férfi létemre multhét szerda óta és dolgozni sem járok be már 1 hete.

Én ezt a nőpt szerettem, nagyon erős érzelmei kötődést éreztem iránta. Én nem kapcarongynak használtam volna mint a mostani párja. Én közös eseményeket, élményeket és miegymást töltöttünk volna el együtt. Meg szerettem volna hozzáűbujni, és stb amire vágyok én is. ÉS akkkor nem csak szerelemi bánatot kell feldolgozni, meg ezt az egészet, de azta megalázó dolgot is amit mondoiott ez a férfi, nem tdom feldolgozni.