Magányosnak éreznéd magad ha nem lennének barátaid és párkapcsolatod?

Igen. Sőt, én már most is kissé annak érzem magam. Van párom és még él az apám, vannak rokonaim, de velük laza a kapcsolatom. Néhány barátom is van, de velük se túl szoros a kapcsolattartás. Több kapcsolathoz szoktam régebben, valamint azt is meg kell szoknom, hogy azok, akik fiatal koromban velem voltak barátként vagy családtagként, meghaltak, vagy kikoptak az életemből.

Viszont közel 50 évesen még lehet előttem vagy 40 év is, vagy még több, ha szerencsés vagyok. Rajtam is múlik, lesznek-e új barátaim. Úgy érzem, mindig, minden életkorban lehet új kapcsolatokat kötni. Tehát ez nem egy balvégzet.

Párom több,mint hét éve nincs. Barátom pedig öt éve, amikor új kapcsolata lett és azóta a párján kívül senkivel nem áll szóba sem szinte.

Ma pedig már emberi kapcsolatokat nagyon nehéz kialakítani az érdekek előtérbe kerülése, a telefonnyomkodások, időhiány miatt.

Magányos már nem vagyok,azon túlléptem,de egyedül az bizony sokat és állandóan.

Mindenhová egyedül megyek, mert aki azt írja, barátokat szerezne, az nem tudja, milyen nehéz is az...De azért nem gubózom be, mert szeretek menni mindenfelé.

F

Barátaim nincsenek, párkapcsolatom van, a családom nem érdekel.

Ha nem lenne párom, akkor valszeg magányos lennék, de feltalálnám magam. Ezek a szociális üres órák remek alkalmak arra, hogy a hozzád hasonló unatkozók tegyenek valami jót. Menj el menhelyre segíteni, vagy kórházba önkénteskedni, esetleg nyugger otthonokba az idősekkel beszelgetni. Bármi! Vagy fizesd be magad kirándulásokra és ismerkedj.

Találd fel magad, ne legyél már egy rakás szerencsétlenség.