Miért nem tudok barátkozni? Mit rontok el?

Évek óta nem tudok rájönni, hogy mégis mit rontok el vagy mi miatt morzsolódok le mindig társaságokban. Van egy szem barátom, heti egyszer az egyetemen találkozunk, néha hétvégén összeülünk és a haverjaival elvagyunk. Az ő barátai nekem inkább ismerőseim, hiába bírnak, egyébként velem nem kommunikálnak a találkákon kívül.

Általánosban voltak "barátaim", suli után sose kerestek, nem hívtak sehova. Felvételi után köddé váltak. Gimiben szintén ez volt, egyedül a jelenlegi legjobb barátomat sikerült megtartanom.

Most egyetemre járok, második éve, de nem tudtam egy barátot sem szerezni. Irigy vagyok mikor látom a folyosón a kisebb társaságokat nevetgélni, programokat szervezni. Összeülnek kávézni stb. Csoportmunkákból adódóan ismertem meg pár embert, köszönnek, de max akkor ülnek mellém, szólnak hozzám, ha más nincs. Ha nincs ló, jó a szamár is. Kb így érzem magamat.

Egyszerűen nem értem hogy mit rontok el. Igényes vagyok, divatosan öltözködöm, segítek ha tudok, laza vagyok, nem okoskodok stb. Megismerkedünk, jól elvagyunk, aztán elköszönés és semmi. Hiába beszélgetek második éve több lánnyal, hiába dolgozunk együtt majdnem minden félévben közös projekten, azon kívül semmit nem akarnak velem. Próbálkoztam kávéra invitálni pár embert, sose értek rá, aztán inkább hagytam a picsába.

Mit rontok el?