Nő létemre nem tudok nőkkel barátkozni, mert nem kedvelnek a nők, mit tegyek?
Tini korom óta ez a helyzet. Legutóljára 16 évesen voltak igazi barátnőim, akik aztán 18 éves korunkra lekoptak, mert - erről nem tehetek - ha kinéztek maguknak valakit, én jöttem be neki.
Huszonpár évesen volt 1-2 haver barátnőm, de ugyanez lett a vége, így 90 százalékban srácok voltak a barátaim. Harminc felett ugyanez van. Van párkapcsolatom, harmonikus, szeretjük egymást és rá sem néznék más férfira. De így se fogadnak be női társaságokba, úgyhogy ha vegyesen vagyunk, inkább a párom haverjaival barátkozom, ami miatt viszont megint csak feszkó lesz a nők között. Mikor egyedülálló voltam, teljesen lekoptattak a házas vagy kapcsolatban lévő nő ismerősök. Igen, észrevettem hogy egyik másik férjének bejövök, de soha, ismétlem soha nem adtam semmi viszonzó jelet, sőt inkább kerültem ezeket az embereket.
Igazából már valahol feladtam, hogy legyen egy jó barátnőm, csak hát nekem is szükségem lenne arra, hogy időnknét elmenjünk kávézni vagy csajoskodni, ne mindig a páromon lógjak. Ilyen szempontból nagyon magányos vagyok. Már azon is gondolkodtam, hogy lehet hogy bennem van valami hiba, vagy nem tudom. Fogalmam sincs mit tehetnék. Valaki van hasonló sztoriban?
Velem barátkozhatsz, nekem úgysincs barátom. 🤣
És az se zavar, ha mindenkinek te jössz be.
Nagyon-nagyon kiváncsi vagyok, hogy az itteni gyakorizó világszépek hogy néznek ki, vagy egyáltalán milyen közegben mozognak.
Én még soha nem láttam olyan lányt, aki szinte mindenkinek, értitek, szinte mindenkinek bejött volna! Ilyen sehol nincs!
#2 nekem sem nagy az egóm és harsány sem vagyok, inkább csendesebb. Világszépének sem mondanám magam #4-es, nem vagyok feltuningolt/plasztikázott műcsaj sem, a körmöm mű egyedül, illetve van egy kis hajhosszabbításom, de nem ez a kurvás style.
Ennek ellenére is mindig ez van, lesz, amit írtam. Azon is gondolkodtam, hogy ennyire negatív lenne a kisugárzásom? De ez sem igaz, már csak azért sem, mert a férfiak mindig nagyon közvetlenek velem, hamar tudok velük beszélgetni bármiről, mindig kinyitják az ajtót, előreengednek, kihúzzák a széket stb. Azt figyeltem meg, hogy ezt nem mindenkinél teszik meg.
Én is így vagyok, de sose tudtam mi az ok.
Nem tudtam rájönni, de most is egy 25 fős társaságban van 4 pasi aki rendes velem és 20 db kiscsaj akik nem állnak szóba velem. Igen, mintha bántottam volna őket. Anyjuk lehetnék korban, szóval én tényleg nem tudom.
Ismerem ezt az érzést. Amíg élt a férjem, voltak házaspár barátaink, aztán már különböző indokkal nem. Ez talán érthető, mert a 3 ugye páratlan szám, és ez igaz a párkapcsolatban élőkre is.
Többire pedig annyi válasz lehet(ne). Irigység talán a legelső. A szép nők, és a csúnyák sem választanak maguknál szebbet, hiszen nem ők állnak a középpontban. Kiül az arcukra a keserűség, amitől viszont tényleg nem lesz szép valaki. Ami persze relatív, kinek mi- ki- a szép.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!