Hogy lehet "kibírni" a magányt? Gyerek koromban a szüleim nem igazán mutattak szeretetet, szerintem emiatt van az hogy szeretetéhségem van. Meg kapcsolat függő vagyok. Rosszul érzem magam ha nincs senkim.

Szakember segítségét javasolnám. Vannak tb-alapon igénybe vehető pszichológusok, ki kellene deríteni, hogy létezik-e ilyesmi a környékeden.

Én laikusként azt mondanám, hogy túlságosan ráállt a figyelmed arra, hogy csak a negatív jelenségeket vedd észre. Ez az a bizonyos "sötét szemüveg" amin keresztül a világot látod. Egyfajta egyszerű kognitív terápiaként próbáld meg tudatosan észrevenni és értékelni azt, amid van, meglátni a jó dolgokat magad körül. Ahogy ráfixálódtál a rossz dolgokra, úgy a pozitívakra is rá lehet koncentrálni.

Nem akarok okoskodni, de pl. a világ népességének abba a 10-15%-ába tartozol, akik XXI. századi körülmények között élhetnek, van fedél a fejed fölött, van munkád, jövedelmed, rendelkezésedre áll a víz, az élelmiszer, az orvosi ellátás, gyógyszer, ha megbetegszel. Ha rossz a munkád, van valamiféle lehetőség azért váltani; ha elveszítenéd, az állam valamilyen szinted segít rajtad. A gyermeknevelés nem könnyű műfaj, de van családod, nem vagy kizárólag magadra utalva, mint sokan mások. Ilyesmik.

Szóval én felkeresnék valami komolyan vehető lélekgyógyászt, mert csak egy szakember tudja megmondani, hogy milyen terápiával, esetleg gyógyszeres kezeléssel lehet túllendülni a helyzeten.