Más van ilyen helyzetben, hogy tulajdonképpen alig vagy semmi nem tartja itt ebben az életben?

Tegnap este néztem a plafont, a sötétben elalvás előtt. A munkanélküliségemre gondoltam, az elkövetkező válságra. Aztán a múltamra, hogy igazából semmi nem sikerült.

Barátnőt nem igazán tudtam szerezni. Sőt így 30+ évesen már a szex se izgat, inkább csak hogy megosszam valakivel a szeretetemet. Hogy valakit megöleljek. Teljesen androgünnek érzem magam.

Régen legalább voltak illúzióim ma meg már azok sem. Minden amit szépnek gondoltam az életben eltűnt, ködé lett, elpárolgott.Egyetlen célom most hogy munkát találjak és utána túlórával dolgozzak, hogy csak aludni érjek rá. Nincs saját családom, nincs barátnőm se karrierem.- A társadalmon meg azt veszem észre menyire közönyös, érdektelen. Csomó társkeresős applikáción vagyok túl, azért jobb napjaimon volt egy két randi is de mindig flegmák voltak a lányok.

Szóval így elgondolkoztam ezen az élet dolgon és arra jutottam, hogy egy nagy szívás, annak aki ráébredt vagy felébredt a valóságra. S ez nem szép. Sőt valójában az élet, ha úgy igazán szemügyre vesszük ronda, undok, hasztalan. Az ember megszületik majd meghal, közben ott szúrnak ki vele ahol lehet. Ez a nagybetűs élet. Régen volt valamiféle küldetéstudatom, hogy majd én, meg ki ha én nem! - de ez mára nincsen, elmúlt. Beleuntam mindenbe, nem vagyok pszichopata de unalmasan telik minden napom. A munkával legalább pénzt keresnék. Nem élvezem már a szexet (igen voltam hivatásosnál hogy egyáltalán legyen róla fogalmam hogy milyen), nem érdekel már semmi. Minden megfakult és üres. Annyira el van lehetetlenítve az ember ebben az országban...