Más van ilyen helyzetben, hogy tulajdonképpen alig vagy semmi nem tartja itt ebben az életben?

"Régen volt valamiféle küldetéstudatom, hogy majd én, meg ki ha én nem"

Fiatalkoromban azt gondoltam hogy majd én megváltom a világot, mára arra jöttem rà hogy nekem van szükségem megváltásra.

Sajnos nem egyedül lebegsz így ebben az országban, hanem a "kelleténél" sokkal szélesebb ez a réteg. A probléma azzal van, hogy már-már ez a természetes és inkább az számít már manapság rendkívülinek, szerencsésnek, ha valaki boldogul - bármilyen szinten is. A boldogulás leghatékonyabb ellenszere viszont az, hogy sok honfitársad fizikai fájdalomként éli meg a boldogulásodat és éppen ezért ott és úgy próbál meg ártani neked - ha úgy véli, boldogulsz, - ahol és ahogyan csak tud. Ördögi kör!

Talán az tudna kizökkenteni a nem éppen kellemes állapotodból, ha a munka keresésével párhuzamban keresnél magadnak egy eddig ki nem próbált szabadidős elfoglaltságot, hobbit is. Abban az egyben biztos vagyok, hogy amennyiben nem találsz záros határidőn belül magadnak valamit, ami képes lekötni, meg fogsz "zápulni"! Vannak viszonylag költséghatékony szabadidős tevékenységek is, - sok sikert kívánok ahhoz, hogy minél hamarabb megtaláld a neked leginkább megfelelőt!

Az már jó, hogy van célod, találni egy munkát!

Az viszont hülyeség, hogy csak azért akarsz túlórázni, mert nem tudod élvezni a szabadidőt.

Én például vettem egy kutyát, kiviszem sétálni, megismerkedtem más kutyásokkal. Sok minden másról is tudunk beszélgetni, nem csak a kutyáról.

Ezt csak példaként írtam.

Mi az, ami érdekel téged?

Az égvilágon semmi sem érdekel?

Sem filmek, sem könyvek, sem utazás, sem semmi?

Nem a lustaság az oka annak, hogy semmi iránt nem mutatsz érdeklődést?

én tökre úgy érzem, hogy eleget éltem ebben a mostani formában, változtatni meg nem akarok mert ez volt a jó élet nekem mindig is, egyedül és azt csinálni amit akarok. Nem akarok meghalni, de élnem sincs sok értelme, és ahogy öregszem és érzem hogy ez az életforma már nem olyan kényelmes nekem mert a qrva ösztönök meg szociális stigmák dörömbölnek az ajtón hogy "szerezz barátnőt "szerezz feleséget" "legyen családod és gyereked" egyre nehezebb és egyre inkább afelé sodor hogy bárcsak ne léteznék... plusz engem sem érdekel semmi, ha lenne sok pénzem akkor is otthon unatkozó milliomos lennék, tekintve hogy utálom az embereket körülöttem. Lustaság lenne? Lehet, de ez vagyok én :D

Szóval a válasz a kérdésedre: Igen, van.