Van, hogy minden ok nélkül magányosnak érzitek magatokat?

Nem is tudom.. a gyerekkori sérelmek gyógyíthatók? Azt hittem, ha végig járom a kötelezőket, hogy egyetem, diploma, jó munka, pár találás stb, akkor majd jól fogom érezni magam.

Most meg itt vagyok 24 évesen, fiatal vagyok, van egy jó munkám, a karrieremben haladok, barátnőm is van évek óta és jól megvagyunk és mégis olyan magányosnak érzem magam.

18 éves korom óta önellátó vagyok, minél előbb menekülni próbáltam apám elől..

Érdemes lehet elmennem szakemberhez? Mégis hogy kell ezt elkezdeni egyáltalán? Azt hittem, ha csak telik az idő, majd elmúlik, de nem.. Valahogy, hogy már nincs az a nagyon sok tanulni való feltörőben van minden, amit az évek során a szőnyeg alá sepertem.

Sétálgatok, nem érzem jól magam. Nevetnek körülöttem és nem érzem jól magam. Vidám kollégák vesznek körül, akiket megnevettetem és nem érzem jól magam. Persze mosolygok, de belül meg rideg éberség uralkodik rajtam.

Egyre csak az szajkózom magamban, minek élni. Apád tönkre tett. Ezt nem tudod helyrehozni. Nincs megoldás.