Belefáradtál az életbe?
Hogyan és mibe égtél ki?
Arra kellet rájönnöm hogy a legtöbb esetben a bunkóknak, a hülyéknek, az egyszerű embereknek minden összejön, vagy legalábbis tudatlanságuk révén sikeresebbnek élik meg magukat. Aki kicsit is intelligens, az már legalább a NER-óta szenved ebben az országban. Mintha itt érdem lenne a hülyeség és az értelem lábbal tiprása. Egyre többen züllenek le. Ennélfogva ismerkedni is nehezebb!
Sok év kellett, hogy rájöjjek, tisztázódjon bennem valószínűleg velem van a probléma, túl bonyolult vagyok a túl egyszerű emberke között. Hamar felismertem, hogy a lányok csak a külsőt nézik, vagyis legtöbben. Ha nem így lenne már 26 éves koromra több kapcsolatom is lehetett volna. De mivel a külső mindig többet számít mint a lélek ezért esélytelen voltam. Persze adódik hogy mehetnék gyúrni... - és? Azzal mit oldanék meg? Akkor si csak a testemért kellenék, ha egyáltalán. Az a baj, hogy ma már a a lelki síkról túlzottan elment a társadalom a testiség irányába. Ha jó a szex akkor kell kapcsolatra, ha nem akkor dombom. Ezt látom.
A szép lányok beképzeltek lettek, önzők, flegmák. Ha ez ember ezt felhozza akkor mindig össztűz alá kerül... - de ez csak egy példa.
Ebben az országban minden téren szenvedés az élet. Legalább lenne tengerünk, csak egy kicsi, hogy kóstolnánk bele a mediterrán életbe. Mindenki görcsös, feszült, ideges. Aki egy kis hatalomra szert tesz visszaél vele. Az ország majd szét rohad, nyakunkon a klímaváltozás ami a Kárpát - medencét fokozottan érinti, hatalmas pénzügyi válság közelít, sorra dőlnek be a hitelek, kilakoltatások ezrei vannak országszerte. Sorra azt hallgatom, ki hova megy külföldre... - ráadásul elhelyezkedni, is baromi nehéz.
Más mibe kapaszkodik, hogy vészeli át a mindennapokat?
Amióta felnőttem, úgy érzem, azóta fáradtam bele az életbe, szépen, fokozatosan, észrevétlenül... Jelenleg meg major depresszióm van, rosszul vagyok, magányos... Nem érdekel semmi, nem köt le semmi, de ha csinálok is valamit, aközben is azt érzem, hogy túl unalmas, fárasztó, nincs hozzá türelmem, se energiám... Csak vergődöm egész nap, próbálok aludni, de az se megy.
Sajnálom, ha nagyon lehúzó és negatív volt a kommentem, de ez az igazság.
Sok emberrel együtt érzek, akik leírták ide az életük egy rövid kis részletét. Sajnos én is kezdek belefáradni az élet mindennapos dolgaiba, de még is itt vagyok és csinálom. A mostani helyzetet látva, infláció, háború, és egy újabb gazdasági válság, ami rosszabb lesz mint a 2008-as.
Én az önellátásban látom a jövőt, ahogy a nagyszüleink is csinálták.
Magamnak termelem meg a zöldséget és a gyümölcsöt, talán állat tartásba is bele kezdek, és csak annyit dolgozok mellette, hogy el tudjam magamat tartani. Azért dolgozok, hogy ezeket meg tudjam venni, plusz egy napelem rendszer kiépítése. Ez tart életben.
Minden hozzászólónak alapgondja a pénz.
Szerintem sok tanulással el lehet (lehetett) érni egy olyan szintet hogy ne legyenek az embernek anyagi problémái.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!