Mit tegyek, ha 28 évesen Szilveszterkor ismét rá kell döbbennem, hogy belefáradtam az életbe és nem bírom?
* Tanultam 6+1+4 évet (egyetem, okj, közép) egy olyan szakterületen amit nem szeretek (más se érdekel és máshoz se értenék jobban), nem értek ezért mindennap gyomorideggel járok dolgozni (ami másnak amúgy álommunka lenne).
* Szüleim betegesek (anyám is jelenleg újév fordulóján súlyos magasvérnyomással fekszik ágyban) miközben nekem 0 barátom/haverom van (barátnőről jobb ha nem is beszélek)
* Krónikus beteg vagyok, ami miatt nem tudom hány év múlva rokkanhatok le (1-2-5-10-20-40) és emiatt félek a jövőtől, a kiszolgáltatottságtól (betegségem miatt minden fizikai, rugalmatlan vagy monoton munka kilőve)
* Semmi hobbim az életben, semmi nem érdekel, semmi nem hoz lázba, 1 év munkaviszony után mamahotelben összespóroltam 1 milliót, de szart se ér, mert jön egy infláció/válság és semmit nem fog érni (nem mintha most sokat érne)
* Mindennap rájövök, hogy úgyis meghalok (vszeg szegényen), rosszabb esetben lerokkanok és nélkülözni fogok emiatt nihilista lettem, semminek nem látom az értelmét, lényegét és nincs erőm küzdeni, képezni magam.
Most is itt gyk-n írok, más korombeli barátnőjével/párjával 5-10-20 fős társasággal bulizik, nagyokat dug és ünnepel én meg pizsamában várom az éjfélt, hogy megigyak egy pohár pezsgőt, amitől remélhetőleg nem kezdek el émelyegni amennyire nem bírom az alkoholt.
Semmi értelme az életemnek és a társadalomban betöltött vegetációmnak.
válasza:Hát, erre csak annyit tudok mondani, hogy nem vagy egyedül és valószínűleg nem is csak mi ketten vagyunk így. Ilyen az élet... viszont ez ellen sosem késő tenni. Nem mondom, hogy forgass át mindent az életedben, már az is elég, ha kicsit máshogy tekintessz a dolgokra és elkezdessz szocializálódni. Tudom, tudom... ez egyáltalán nem ilyen egyszerű, nem kell mondani, eddig még én sem tudtam rávenni magam, de nagyon remélem, hogy neked sikerül.
Sok erőt, kitartást és változást kívánok neked az új évben!
válasza:#4: Irtam privátot.
#2: Azt lehet még valahol kapni?
válasza: válasza:Nagyon picit kellene optimistábbnak lenned!
Hidd el valahogyan, hogy egyszer csak jobb lesz minden. Próbálj meg valamilyen apró örömöt találni az életben! Legalább egyet.
válasza: válasza:Szia! Most találtam rá a kérdésre. Megelőlegezem én is mamahotelban vagyok és spórolok. Szeretek olvasni de ennyi. Csajoknál nekem sincs sikerem. Már eljutottam egyszer hogy az említett dolgokba, vagyis annak hiányába bele bolondultam. Az őrület felőrölt, kiégtem. Azt hittem ennél nem lesz rosszabb tévedtem. Nihilista lettem, elvesztettem a hitem,bizalmam a nőkben stb. Mindent hiábavalónak láttam, aztán egyszer olyan kegyelmi állapotba kerültem, egy pillanatra, hogy megtapasztaltam milyen mindenkit szeretni olyannak amilyen. Ez egy rövid pillanat volt. Aztán tovább ment az élet. Munkám monoton, hétfőktől rosszul vagyok, fáradtan érek haza. És bár úgy látszik minket kiszelektáltak de nem szabad feladni, küzdeni kell. Nem egy lányért, önmagadért. Erre jöttem rá, ezt tapasztaltam. Ezt tudom mondani.
Nagyon sok ilyen kérdés van itt, sokan vannak így. Sajnos nehéz normális, emberi minőségű egyedet találni, párnak. A legtöbb nő rácáfolt mind a bennem élő női képre. Én is elfáradtam, befásultam pedig csak 26 vagyok, de minden áldott nap zokszó nélkül fel veszem, fel kell vennem a munkaruhát és elmegyek dolgozni. Sajnos bő pórázon tartott rabszolgák vagyunk, ez van... S ha már ez a helyzet élvezd ki pl annak a pezsgőnek minden kortyát. Aludj mélyen, találd meg az apró dolgokban a szépet. Ezt tudom tanácsolni.
egy nőknél sikertelen, kérges kezű munkás srác
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!