Elfáradtam. Megtörtem. Hogyan tovább?

Keressél egy közösséget, amelynek jó érzés részévé válnod és ezzel együtt garantálja a függetlenségedet!

Javaslom, próbálj meg felkutatni egy természetjáró szakosztályt és menj el velük időközönként ide-oda. Ők eléggé költséghatékony praktikákat dolgoztak már ki arra, hogy a szabadidős tevékenység viszonylag költséghatékony legyen. Emberek közé jársz. Az esetek túlnyomó hányadában viszonylag friss levegőn mozogsz. Ha szerencsésen alakulnak a dolgaid, itt talán még testi-lelki társra is lelhetsz idővel, - ha kellően türelmes vagy. "Otthonülős" programként a makettezést tudnám ajánlani. Ez igaz, hogy nem olcsó, de figyelmet igényel, fenntart egyfajta igényességi szintet az emberben és tartósabb időn keresztül leköt egyetlen makett összeállítása is egy embert. -Előrébb vagy vele, mint a TV előtt elhülyüléssel...

Hát nehéz erre bármi jó tanácsot mondani. Párkapcsolat, és baráti társaság mindenképp kellene, mert őket legalább meg tudod válogatni, nem úgy mint a családtagokat. De ezeket csak te tudod magadnak megszerezni. Sem pszichológus sem mi nem tudunk neked ebben segíteni.

Neked az az egyetlen esélyed, hogy alapítasz saját családot. Erre törekedj.

Egyébként annak mi az oka, hogy anyád elfordult tőled?

Ezek a szarsagok nem legyengitettek téged, hanem megerősítettek.

Csak ezt nem akarod észrevenni.

Kezdj el élni!

Minden nap csinál dolgokat ami örömet okoz. Ne azon kesereg, ami éppen nincs, hanem élvezd a pillanatot.

Kapd össze magad! Ennyi vacak dolog után elpusztíthatatlan vagy.

Kedves Kérdező!

Fájdalommal olvastam a soraidat, nagyon sok rosszal kellett szembenézned, őszintén sajnálom, ami veled történt. Viszont! Valóban csak mi tehetünk a boldogságunkért. Az a baj, hogy nem tudtad feldolgozni a veled történteket, és ezeket nem viheted bele egy kapcsolatba, mert abból rossz kapcsolat lesz. Az ember annyit ér, amennyit hisz magáról. Ha elhiszi, hogy ő képes és felmegy a Mount Everest tetejére, akkor felmehet. A hitnek óriási ereje van. Sajnos, aki kesereg, az meglátszik a kisugárzáson, azt üzened magadról, hogy félsz, ez pedig a többségnek nem vonzó. Főleg a nőknek nem, akik biztonságot akarnak egy férfitól, mind lelki, mind anyagi értelemben. Olyannak kell lenned, aki védelmezi a családját. Nos, tudom, ezzel nem mondtam újat, de még fiatal vagy, még van esélyed. A pszichológus sokszor nem használ, ráadásul költséges is. Persze, ha szerencséd van, kifoghatsz jót. De ne tőle várd a változást, hanem magadtól. Ő csak segít, a változást azonban neked kell elindítanod. Tudom, könnyű mondani, de az életednek van célja, az élet lehet szép. Ebben a súlyos anyagias világban, válságban nehéz embernek maradni, különösen tragédiák után. Nincs tökéletes élet, minden embert sújtanak gondok, csak te azt nem látod, ez maximum a felszín. Értékeld, ha egészséges vagy, értékeld azt, hogy élhetsz. Csatlakozz közösségekhez, próbálj hozzád hasonlókkal ismerkedni. Próbáld magad mögött hagyni a múltat, aki ennyi mindent kibírt, mint te, az legyen büszke magára, járjon emelt fővel. Mert bizony erre büszke lehetsz, hogy mégis maradtak céljaid, szeretnél családot. Csak egy életünk van, most még nem késő, kitartást és aok sikert neked!

#7

Abból hogy még mindig itt vagy és épp egy kérdést teszel fel, a hogyan tovabbrol.

Ha ez legyengitett volna, már rég beleugrottal volna a Dunába...

Te kemény vagy, csak ezt nem Tudod magadról, mert mindenki csak sajnal és aldozatkent tekint rád.

Közben meg te nem csak áldozat vagy, hanem túlélő is.

Ha érted mit akarok ezzel mondani.

Szóval, elég az önsajnálatból.

Tied a világ!