Most ventillálok egyet, meghallgatnál?

Annyira magányos vagyok. Lassan 24 leszek és nincsenek barátaim, elszigetelem magam mindenkitől, mert úgy érzem nem tudok felérni hozzájuk és csak egy kolonc vagyok nekik. Az utolsó hajadon barátnőm is férjhez ment, tudom, hogy el fogunk távolodni, már nem is kínlódok, már megtörtént ugyanez két másik barátnőmmel. Nem találom a helyem sehol. Semerre nem tart az életem, feladok mindent. Úgy érzem a szeretet lenne, ami előre tudna vinni, de nem érezteteti velem senki, hogy fontos vagyok. Mindig kevesebbnek éreztem magam másoktól, nagyon szegény családból származom, sokszor jártam szakadt cipőbe és szakadt táskába iskolába nem akartam a szüleimet terhelni vele. A szüleim sosem értettek meg, sosem nyújtottak nekem lelki támaszt, sosem tudtak megvigasztalni és sosem éreztették velem, hogy fontos, értékes vagyok. Apám gyűlöl, mert nem fiúnak születtem, iszik is, olyankor egész cifra dolgokat vág a fejemhez. Már ritkábban járok haza, akkor sem szívesen. Annyira üresnek érzem magam, mindent amit akartam úgy érzem szerte foszlott, nem tud semmi érdekelni, nem tud semmi meglepni és nem tudok igazán örülni semminek.Nagyon magányos és összetört vagyok. Nem tudok beilleszkedni társaságokba, régebben próbáltam, de észre sem vettek az emberek. Fáj, hogy nem látnak elég fontosnak és értékesnek, hogy felfigyeljenek rám. hiányzik egy támogató, összetartó család, ami nekem sosem volt.Miért nem vagyok elég fontos? Miért nem érdeklek senkit?