Szoktátok úgy érezni, hogy egyedül vagytok és nincs kivel megbeszélni a magánügyeid, pedig jól esne, ha valaki meghallgatna, tanácsot adna?
Szóval vannak barátaim. Nem sok, de jó barátok. Egy gond, hogy egyikük előtt sem tudok úgy megnyílni, hogy mélyebb dolgokról beszélgessünk. Volt egy lány barátom, régebbtől ismertük egymást, de csak az utóbbi 2 évben kezdtünk el úgy beszélgetni, hogy komolyabb dolgokat is megosztottunk egymásról. Viszont ez a baráti kapcsolat egy ideje meggyengült. Személyesen ritkán találkoztunk ugye. De nem is gond, nekem könnyebb ilyen dolgokról beszélni chaten keresztül, mint személyesen. Egyébként elég visszahúzódó természet vagyok. Csendes, inkább meghallgatok másokat, minthogy megosztjam velük saját problémáim, érzéseim.
Nem igazán értem, hogy miért nem beszélünk már. Talán lehet, hogy én erőltettem a dolgot vele. Lehet, hogy túl sokat elmondtam, de nem kellett volna. Így utólag visszagondolva lehet, hogy nem is igazán érdekli mi van velem, csak valamiért egy ponton azthittem ő az, akinek kiönthetem a lelkem. Szerintem tévedtem. Ritka volt, hogy ő kezdeményezett velem beszélgetést. Igazából nem is benne csalódtam hanem magamban, hogy nem vettem ezt időben észre.
Rossz érzés, hogy van egy 3-4 barátom, de velük nem tudok mélyebben elbeszélgetni. Nekik is megvannak a saját problémáik, a saját életük. Nem is hibáztatom őket ezért. Ha kell valami mindig itt vannak mellettem, és fordítva.
Talán ha végre találnék egy hozzám illő lányt, akkor vele ez könnyen menne? Ti mit gondoltok, jobb párkapcsolatban élni?
Persze erről mimdenkinek megoszlik a véleménye. Mindenkinek mások a céljaik az életben.
....áh, mindent túlgondolok...aztán mindig sírás a vége...
Sajnálom, lehet inkább tumblrre valók az ilyen gondolatok, és nem ide... bár ott a kutyát sem érdeklem... mint a való életben lol
Nem igazán tudom mi is volt ezzel a célom.. Talán hogy majd akad köztetek valaki, aki beszélgetne velem...szánalomból..heh
Csak sajnáltatom magam itt nektek.
Lehet egy pszichológushoz kellene járnom, ő meghallgatna, de aztán attól nekem jobb lenne?
23/F
Jönnek itt majd sokan, hogy ez szánalmas önsajnáltatás, de attól még van igazsága a kérdezőnek. A közösségi média az oka elsősorban. Leértékelődött az egyén, a legtöbb embernek már láthatóan igénye sincs ilyen kapcsolatra. Letudjuk a "kötelező" köröket, kapargatjuk a felszínt, aztán megy mindenki a dolgára. Nincs megállás, mert erre most nincs időnk. Aztán mindenki tudja, hogy holnap sem lesz, és sosem lesz. Az az illúzió, hogy bárki lecserélhető és pótolható, akkor ugyan miért kéne eljutni messzebb, amikor az kemény munkát és időt igényelne?
Ilyen a korszellem. Én értelek, de a társas, tömeges magány a legtöbbeknek mégis elég.
¯\_(ツ)_/¯
hát?
nem igazán érzek közlési kényszert magamban.
a gondolataimat érzéseimet magamnak tartogatom.
ha másokkal vagyok együtt én jól érezni akarom magam, pl dugni, élvezkedni...nem pedig gondolatokat megosztani:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!