Csak én kerülök ilyen lélekölő helyzetekbe?
Időnként összehoz a sors olyan emberekkel, akik erős érdeklődést mutatnak irányomba, nem csak férfi-nő hanem baráti, haveri viszonyban is.
Eleinte próbálom semlegesen kezelni magamban a helyzetet, nem beleélni magam, mégis azt látom, hogy keresik a közös programot, keresik a társaságom.
Aztán egyszer csak mintha elvágnák a fonalat, teljesen elfordulnak tőlem, eltűnnek az életemből. És nem arról van szó, hogy összevesznénk, vagy rám unnak vagy bármi, mert teljesen hirtelen az egész.
Legutóbb egy túrázásom alkalmával ismertem meg valakit. Teljesen beleélte magát, hogy mennyire egyforma a látásmódunk, hobbink, meg ugyanazokat szeretjük. Folyton mondogatta, hogy majd elmegyünk ide meg oda. Később is mentünk újabb programra, jól éreztük magunkat.
Legutóbb is ő vetette fel, hogy szabad a hétvégéje, mehetnénk. Még előtte nap is egyeztettünk, hogy akkor megyünk. Aztán aznap reggel, amikor én már úton voltam, jön az üzenet, hogy "bocsi más programom akadt". Aztán azóta ignorálás van.
Vagy teljesen más történet, megismertem egyetemi táborban egy fazont (én is férfi vagyok) tök jól kijöttünk, mintha mindig is haverok lettünk volna. Ott is igazából ő kereste a társaságom, tényleg jól elvoltunk. A végén még ő mondta, hogy jelöljem be Facebookon, és majd dumálunk. Bejelöltem, nem jelölt vissza, soha többet nem beszéltünk. Ráadásul közben azt láttam, hogy amúgy az összes táborban lévő az ismerőse lett, csak én nem akivel lógott.
És rendszeresen elvesztem ezzel az emberekbe vetett minimális bizalmamat is az ilyen esetek miatt.
"#9 A sors azt akarta, hogy beírjam most neked, hogy mekkora egy idióta vagy."
Ez kedves tőled. :):) És, ez lehet, hogy karmikus volt. :):) Könnyen lehet, hogy előző életünkben meg én szóltam be. :) :)
Na, örülök hogy ezen az oldalon egy szerintem tök normális kérdést is sikerül elcseszni az agyatlanoknak...
Mindenkinek aki valójában válaszolt köszönöm.
#6 Igazad van, észre kellene vennem.
Valahol az érdekes, hogy ezt is kvázi észrevettem.
Nem én kerestem a másik felet, nem akartam. Valahogy az elejétől éreztem, hogy ez nem oké. Mégis a másik keresett fel, kért közös programot.
És nyilván ez az amivel nem tudok mit kezdeni, mert hogy azt sem szívesen mondom vaktában, hogy "bocs nem, mert rossz előérzeteim vannak".
#17
Nem arról van szó, hogy én ne mondanék nemet, vagy otthon ülve csak arra várnék, mikor hív végre el valaki bármerre.
Vannak haverjaim, barátaim, van akivel tudom, hogy előre tervezni kell, van akiről tudom, hogy keresni se kell programmal, megtalál ő.
Csak pont az ilyen játszmázásoknak meg elérhetetlenségnek nem látom az értelmét, mert ne erről szóljon már a barátság.
Oké megértelek. De amúgy a sok eltünt ismerős közül megkereztél akar egyet is "mi történt?"
Most nem azert de lemondani úgy egy programot hogy a másik fél már elindult, hogy más programja akadt nem kis bunkóság. Ha sosem szólsz akkor nekik ez normális viselkedes marad. Mert nem mindegy hogy a másik program az éppe kórházba került nagymama meglátogatása vagy egy mozi valamelyik másik haverral.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!