Hogy ne hozzam magam kellemetlen helyzetekbe?
Az a helyzet, h elég nagy rajtam a nyomás és olykor jó lenne valakivel megbeszélni. Sajnos barátaim nincsenek, akikkel beszélgethetnék, sőt igazából senim sincs, akihez ilyenekkel fordulhatok. Bármilyen közösségbe megyek (pl konditerem), mindig kellemetlen helyzetbe hozom magam, mert így visszagondolva a viselkedésemre olyan, mintha kétségbeesetten szeretnék valakivel kapcsolódni, beszélgetni. Sokszor hoztam már magam kellemetlen helyzetbe, ezért több embert is kerülök, akik előtt beégtem. Persze sok témánál, főleg ami a szakmámba vág, nem bírom ki, h ne "ugassak" bele. Talán olyan hatást is kelthetek, mintha felvágnék vele, máskor meg olyat, aki sajnáltatja magát. Később, mikor viasszagondolok erre, rém ciki lehettem. Persze lenne igényem a barátokra, de fogalmam sincs, hogyan is kellene normálisan emberekhez kapcsolódnom. Annyi mindent jól esne mesélni, de mivel nincs kinek,képes vagyok random emberekhez fordulni. Nem akarok hülyén viselkedni:(
Egyébként egy telejesen átlagos, 31 éves nő vagyok, ezeket leszámítva ^^
Hogy tudnék mindent mamamban tartani? Esetleg naplót kellene írnom? Bevált már valakinek valamilen taktika?
válasza:Én is ilyen voltam mint te, szintén 31 vagyok csak én férfi.
Először is azt kellene kinyomozni, hogy miért nincsenek barátaid. Nekem pl azért nincsenek, mert 10 évig Ausztriában dolgoztam, kikoptak mellőlem azok akik 20 évesen mellettem voltak, amiket ott szereztem szintén kimúltak miután most hazajöttem és itthon vagyok. De neked lehet a viselkedésed miatt nincsenek barátaid. Ezt csak te tudhatod.
Aztán az is fontos, hogy kihez akarsz kapcsolódni. Én azért azt vettem észre, hogy manapság normális embert találni csak kommunikációra is marha nehéz. Ez most lehet úgy jön le, hogy azt gondolom hogy "mindenki hülye, csak én vagyok helikopter", de nem, tényleg nehéz.
Azt is megtanultam, hogy vannak dolgok amikhez már alapból hozzá sem szólok. Régen mindig beleugattam ezekbe és mindig a vége az volt hogy fogtam a fejemet, hogy miért nem maradtam csendben. Ilyen például a politika, az oltás téma, és a szakmai dolgok is. Nagy levegő és inkább nem mondok semmit.
Nem egyszerű dolgok ezek, manapság UFO-nak néznek ha valakivel kapcsolatot akarsz kezdeményezni. Ezt hozta el a Facebook, Instagram meg a társai.
Te viszont nő vagy, a te kezdeményezésedet könnyebben befogadják mint az enyémet, mert én férfi vagyok. Én ha kapcsolódni akarok egy ellenkező neműhöz, akkor tuti hogy felszedni akarom, vagy megdugni, vagy felvágni előtte, és a sort kb a végtelenségig lehetne folytatni.
Köszönöm a válaszod!
Igazából nehéz gyermekkorom volt, mert csendes, visszahúzódó voltam. Az egyetlen igazi barátnőmmel földrajzilag nagyon eltávolodtunk egymástól, a kapcsolatunk fokozatosan megszakadt. Mint ahogy gyerekkoromban nem nagyon tartottak igényt a társaságomra, sajnos mindig azt érzem, h most sem tartanának igényt, ezért egy bizonyos határt átlépve, elkezdek távolodni, mert nem akarok zavarni. Félek, h nem ismerem fel a helyzetet, amikor már túl sok vagyok. Röviden és tömören ezért nincsenek barátaim, legalábbis szerintem.
Egyébként igyekszek kedves lenni, segíteni, a munkatársaim is mindig számíthatnak rám és ezt érzem, h viszonozzák is. Figyelek arra, h ne csak magamról beszéljek, hanem tudatosan úgy intézem a beszélgetéseket, h a partnerem is ki tudja beszélni magát. Igyekszek nem lehúzni senkit, ha gondjaim vannak...
Én is megpróbálom azt, h mély levegőt veszek, esetleg 10-ig elszámolok magamban és mantrázom, h nem jó ötlet kimondani! Nincs más ötletem
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!