Kinek hogyan sikerült elfogadni, hogy egyedül fogja leélni az életét?

5. vagyok

Írtatok nekem is páran, csak röviden válaszolok, mert nem akarom offolni a kérdést. Aszexualitásban lehet valami. Azzal is egyetértek, hogy a családi állapotra nem illik rákérdezni és nem kéne kellemetlenül éreznem magam, de nekem mégis az. Ez viszont már a bátortalanságom témája.

Kaptam egy kedves pm-et is. Elnézést kérek az írójától, nem szeretem a pm-eket, mert azzal oda a névtelenség. Ezen felül érdemi válasszal sem tudok szolgálni számára, csak jókívánságokkal. Szurkolok, hogy megtalálja a társát és azt a környezetet, ahol értékelik őt.

#21

6-os vagyok és ne haragudj, de nem értem a kérdésed.(?)

23: hogy a férfi is sokáig egyedül élt-e, vagy neki ő már a 15. élettársa, vagy nem keresett régóta senkit, vagy tűvé tett mindent, de nem talált addig a találkozásig, jó hogy ne adta fel, vagy éppen már évek óta feladta,...

ilyenekre gondoltam.

Nagyon érdekes ez a kérdés. Olyan, mintha elfogadnád ezt a kellemetlen jövő képet anélkül, hogy bármit is tennél érte. Mindezt úgy, hogy érzed a lelked mélyén, hogy ez neked nem jó. Miért? A múltadat már nem tudod, egyedül a jövődet vagy képes befolyásolni, de a kérdésből látszik, hogy már nem is akarod.

Alapvetően társas lények vagyunk, így lettünk "tervezve" a faj életben tartása okán. Nem igazán tartom normálisnak, amikor azt mondják, hogy jobb magányosan a jövőben is, mert ez nem igaz és a lelke mélyén ezt mindenki érzi és tudja. Bármi is az oka egyedüli időszakodnak, ne vetítsd ki a jövődre, kivéve akkor, ha ezt akarod. Akkor megértem.

Nem tudom, hogy van-e csodálatosabb és boldogítóbb érzés annál, amikor valóban és őszintén viszonozzák szerelmem. Ezt 18 kapcsolat után mondom, akikbe kivétel nélkül szerelmes voltam, és hűséges. A legrövidebb fél év volt, a leghosszabb 4 év, és voltak köztük távkapcsolatok, és élettársi kapcsolatok is. 2x volt, hogy megcsaltak, de kivétel nélkül mindegyik fájt a végén. Ugyanakkor semmit nem bántam meg, mert idővel tanulva hibáimból egyre szebb és boldogabban működő kapcsolatban találtam magam.

Most én is szingli vagyok, de tudom nem tart sokáig, mivel jól érzem magam a bőrömben, és ez a boldogság vonzza a hölgyek figyelmét irányomba, persze ez csak élőben működik, online nem. :) Ez egy ideiglenes állapot, és csak rajtam múlik meddig tart. Annyi a dolgom, hogy járok emberek közé, közösségekbe, jó hallgatóság vagyok és nyitott, elfogadó mások irányába, így ezt kapom viszonzásul is.

Az már egy másik kérdés, hogy pár év után miért vágyom még mindig a szabadságot, de amint képes vagyok lezárni magamban a múltat és tiszta szívvel nyitott vagyok az újra, úgy megjelenik az életemben az, akivel jól érzem magam és összhangban tudok lenni. Ez eddig mindig így volt, és ebből kifolyólag pár hónapnál tovább sosem vagyok egyedül. (Léleköntő magazinok)

40 F