Kinek hogyan sikerült elfogadni, hogy egyedül fogja leélni az életét?

Szerintem senki nem kapja meg tértivevényes értesítőben a jövőjének a leiratát, hogy kijelenthessen, hogy egyedül fogja leélni az életét.

Kivéve persze, ha ez a saját döntése.

Ha ma nincs párod, holnap már lehet, amennyiben igényled és nem utasítod el.

Rendszerint amikor a legkevésbé várod és egyáltalán nem ezzel a dologgal foglalkozol, akkor lapátolja eléd a sors a társad.

Anyám pl.20 évig élt apám korai halála után teljesen egyedül.

Nem keresett senkit, így fogadta el az életet, még csak boldogtalan sem volt.

Végül 55 éves korában teljesen véletlenül, spontán, hétköznapi körülmények között találkozott valakivel, aki 15 éve a társa és példamutató békességben, szeretetben élnek.

#5

Lehet, hogy aszexuális vagy és ezzel semmi gond, ha szembenézel vele és nevesíted az állapotod. Ha egyedül nem megy ennek a felismerése és a kezelése fordulj pszichológushoz!

Aszexuálisok is élnek párkapcsolatban - többen is mint gondolnád - nem szükséges magányra ítélned magad.

Gyereket nem kell kihordanod és szülnöd, örökbe is lehet fogadni, ha családban gondolkodsz. Még nemes cselekedet is.

Azt meg hogy szingli vagy ne szégyelld és ne hordd bélyegként, mert a mai világban, különböző indokkal egyre többen döntenek emellett!

#5:

"Amikor felmerül a kérdés egy új munkahelyen, hogy mióta vagyok szingli, az mindig kínos."

Szerintem meg az a kínos, aki ilyen témákban kutakodik, ilyeneket kérdez tőlem. Azt megértem ha megkérdezik, hogy házas vagyok e. Ha azt felelem, hogy nem, akkor esetleg megkérdezhetik, hogy van e most párom, arra azt mondom, hogy nincs. Ennyi. És NEM magyarázkodok, mert nem tartozik senkire a magánéletem, és nincs senki felé beszámolási kötelezettségem.

Ha ilyeneket kérdeznének tőlem, hogy mióta vagyok szingli, akkor azt válaszolnám, hogy ezek olyan magánügynek minősülő kérdések, amikre nem szeretnék válaszolni, mert a magánügyeimet nem szeretném kiteregetni a munkahelyemen.

Én sem kérdezősködöm senki házasságáról, szexuális életéről. Ha valaki ÖNKÉNT szeretne elmondani valamit, akkor azt illedelmesen végighallgatom, ha tanácsot kér akkor elmondom a véleményemet. De hogy én sosem faggattam senki a magánügyeiről, az is biztos.

Az meg nem szokott érdekelni, ha esetleg ezért "nem szeretnek" a munkatársaim (bár eddig intelligens emberekkel voltam körülvéve, nem faggattak).

#9 hát nem éppen. 6 éve nem volt párom. Aztán 1 nap váratlanul rám írt messengeren a kolléganőm, akivel már 2 éve dolgozom egy irodában, de munkán kívül sosem beszéltünk egymással, nem ebédeltünk együtt, stb.

Ennek már 2 éve volt. 1,5 éve a párom.