Miért ilyen nehéz elfogadnom a saját döntésemet?

Abszolút átérzem amit leírtál. De nem gondolom, hogy ez örökre így is maradna :) ne így állj hozzá.

Habár nekem volt 2 kapcsolatom is, és azt hittem "ő az igazi", tervekkel, reményekkel voltam, hogy 25 éves koromra család, különélet stb. na hát ebből semmi nem jött össze. Most élem a szinglik életét, de ebben mi a baj? semmi. Építsd magad, és erősítsd.

Az meg, hogy mikor állsz kész egy kapcsolatra, azt így sosem tudhatod. Lehet 2 nap múlva valaki betoppan az életedbe:) erről egy kedves barátnőm jut eszembe. 27 évesen még nem volt párja. nem is szerettem előtte ezt a témát feszegetni, láttam rajta, hogy kellemetlenül érinti. nem sokkal később megismert valakit, és 1 év után megvolt a lánykérés. Jövő augusztusban lesz az esküvőjük és boldogok. :)

Ami a facebook-os posztokat illeti, átérzem. Volt idő, mikor én is azon kaptam magam, hogy órák óta görgetem és egyre rosszabbul érzem magam mert csak azt látom, hogy mindenki boldog, mindenki nyaral, a velem egyidősek házasodnak, gyerekük lesz stbstb. Először is! Ezen képek és bejegyzések fele lehet nem is igaz, vagy épp nem teljesen a valóságot tükrözi. Soha ne hasonlítsd magad másokhoz.Nem tudhatod mi van mögötte, hogy ő épp mit tükröz a közösségi oldalon. Tudod hány olyan ismerősöm van, ahol én tudtam, hogy romokban a házassága de posztolta a közös képeket naponta. Pár hónap múlva eltűntek ezek a képek. Vagy például Dubaji képeket posztolt az illető, holott tudtam, hogy itthon épp elárverezik a házát és konkrétan már hajléktalan. Szóval ezekkel nagyon vigyázni kell és megtalálni azt az aranyközéputat. :)

Nem vagy nulla. Úgy vagy tökéletes ahogy vagy! Fel a fejjel, előtted még az élet!!! :) <3

25/L

Mindenkinek arra van ideje, amire szánja azt.

Ha neked a tanulás és a munka fontosabb, mint a szociális élet, akkor meg kell hozni ezt a kompromisszumot. Ráadásul most nyár van. Nincs tanulás. Most van lehetőséged ismerkedni. Nem sok idő, de ha ennyire szükséged van rá, akkor meg kell erőltetned magad, ki kell mozdulni a komfortzónádból.

Leginkább a hozzád hasonló emberek tudnak a barátaid, lelkitársaid lenni. Nyilván a suli lenne egy ilyen hely, hiszen ott megvan a közös érdeklődés. Mégsem jött össze. Szóval mehetsz tovább, beléphetsz közösségekbe, ellezdhetsz új hobbikat, ahol találkozhatsz nekedvaló emberekkel. Akár barátság, akár szerelem miatt.

Nézőpont kérdése minden, a te helyzeted is.

Van egy nagy célod, a diploma és most ez neked a legfontosabb, ami teljesen jó dolog objektíven nézve is.

Viszont ilyenkor nyáron érdemes lenne egy kicsit pihenni, lazulni, barátnőzni, főleg így hogy a hiányát érzed a baráti kapcsolatoknak.

Miért írod azt, hogy egy nulla vagy, miközben tudod, hogy ez nem igaz? Nem vagy egy nulla, vannak értékeid. Számold össze, mi az , amit szeretsz magadban, mindenkinek van ilyen, neked is.

A barátnőiddel elmehetnétek a strandra, vagy egy utazásra, esetleg moziba, vagy más olyan helyre, ami legalább valamennyire érdekel!

23 éves vagy, előtted az élet!

Még az is lehet, hogy jövőre kapcsolatod is lesz, bármi alakulhat bárhogyan, sohase mondd, hogy soha!

Reszben, mint ha magamat olvasnám. En is teljesen olyan különcnek érzem magamat, mint Te. En is sok évet töltöttem egyedül, futó kapcsolataim voltak sokáig. Nem volt túl sok barátom, de mondjuk azok jók, viszont én sem úgy voltam soha velük, ahogy a filmekben látni, hogy óriási bulik stb.. hanem sokszor csak valami unalmas sótlan beszélgetések, de ennek ellenére voltak azért igazán jó bulik is ha olyan kedvem volt. Ez javarészt miattam, mert sokszor még a barátaimmal sem volt kedvem beszélgetni. Éltem a saját kis világomban. Magam társaságát élveztem kegjobban, nem kellett senkinek megfelelni.

Viszont én élveztem is ezt a fajta életet csak azért voltak bizonyos lelki gondjaim, hogy bizonyos fokú szotongást váltott ki az, hogy nem úgy élek mint az átlag és ezt senki nem értette meg, hogy mi a jó ebben. Igazán akkkr vállt kelllemetlenné a dolog, amikor a barátaim sorra megnősültek és a korombeliek is es gyerekek lettek. Az ember olyankor úgy érzi magát, minty ha döntéskényszerben lenne és én jelenleg abban is vagyok. Van egy nagyon szép, kedves barátnőm, akivel szeretjük egymást, de mégis munkálkodik bennem ez az antiszoc dolog és az egyedüllét utáni vágy. Két erő folgozik bennem és valóban nem jó érzés. Lehet így vagy te is. Ezek a dolgok szerintem orvosolhatók. Én valószínű fel fogok keresni egy pszichológust. Ezt akár már online is megteheted Te is. Viszont a korod miatt nehogy aggódj! Az a része vicces is a levelednek, hogy 23 évesen ezen aggóst. Nagyon-nagyon korai. En 36 vagyok és én sem gondolom egy pillanatog sem, hogy reménytelen a dolog. Tehát fel a fejjel!

36F