Hogyan örülhetnék annak, hogy egyedülálló vagyok? Nagyon szeretnék szerelmes lenni, de nem jön az igazi. 25/L

Néha örülök, hogy szingli vagyok, de legtöbbször nagyon szeretnék szerelmes lenni. Féltékeny vagyok, mikor szerelmespárokat látok, meg a közösségi oldalakon, hogy olyan jegyzi el a másikat, akiből soha nem néztem volna ki, hogy valaha is lesz barátnője, erre tessék, nemhogy barátnője, hanem már a menyasszonya is. Rosszul érzem magam, mikor tőlem fiatalabb lányok már kismamák, második gyereket szülik, menyasszonyok, feleségek, most költöznek össze álmaik pasijával stb. Rosszul vagyok, mikor turbékoló párokat látok, mikor kézenfogva mosolyogva egymásra nézve mennek előttem, és amikor együtt vásárolnak be. Gyakran elgondolkozok azon, hogy ennyire csúnya lennék, hogy nem kellek senkinek, vagy ennyire nem jön be a fiúknak a viselkedésem...? Eddig csak olyanoknak tetszettem, akik nekem nem. Ha meg is bámulnak, az csak a nagy mellem miatt van. Leginkább azt veszem észre, hogy a 35 felettieknek mintha jobban tetszenék. Egy ismerősöm, aki 42 éves (férfi), azt mondta, hogy a férfiaknak álom egy olyan nő, mint én, és neki is tetszek. Szoktam is tapasztalni, hogy alaposan megnéznek, de általában házasok, foglaltak.

Szóval, hogyan legyek boldog szerelem nélkül? Hogyan verjem ki a fejemből a fiúkat? Volt már, hogy akik tetszettek, abba hagytam velük a beszélgetést, mert féltékeny lettem arra, hogy vannak lány barátaik. Sajnos nagyon féltékeny típus vagyok. Tudom, hogy ez nem jó. Tudom. De ha teljesen odáig leszek valakiért, akin úgy látom viszonozza...hát... lemondok róla, amint megtudom, hogy vannak lány barátai és milyen jól elvan velük.