Életemben először magányosan érzem magam?

40 éves múltam, és az egyedüllét nem jelentett gindot, sőt igényeltem is. Egy ideje viszont magányosnak érzem magam. Ennek szerintem az lehet az oka, hogy igazán nincs kivel beszélgetnem egy jót, mert kb senki sem igényli a beszélgetést. Hiányzik a tartalmas, mély emberi kapcsolat az életemből. Unalmasnak találom a felületes bájcsevejt, unalmas az, hogy majd máskor, mert húdefontos dolgom van. Szeretném megosztani magam, az érzéseim, a gondolataim egy igazi emberi kapcsolatban, de mindenhol csak felszínességet látok. Akik voltak barátaim, ők kikoptak mellőllem, pedig azok több évtizedes, vagy sok éves barátságok, emberi kapcsolatok voltak, de ott meg beleuntam abba nagyon, hogy én teszek a kapcsolatba, ápolom, de a másik pedig ahogy megy az idő, telnek az évek, elkezd hanyagolni. Életemben először magányosnak érzem magam! Hogy lehet ezen túl jutni emberek nélkül? (Mert rájuk ahogy észrevettem, nem nagyon lehet számítani, kedvük szerint foglalkoznak a másikkal, tekintet nélkül a másik emberre.)