Hogyan éled meg amikor hónapokig távol vagy a családodtól?

A címben feltett kérdésre az a válaszOM, hogy – én, személy szerint (mert erre irányul a címben a kérdés) – könnyedén.

A kifejtésedből viszont egyértelmű, hogy érzed, hogy számodra nem lesz könnyű, mivelhogy ragaszkodsz hozzájuk, van ami összeköt. Egyrészről értelek és elfogadom, mert minden családtaggal más és más kapcsolat alakulhat ki. Tehát egyrészről azt tanácsolom, hogy tartsad velük a kapcsolatot olyan gyakorisággal, amilyennel kívánod. Nagyon azt gondolom, hogy az idegen környezettől is félsz egy kicsit, mert senki (...de...lehet, hogy lesz) se lesz, aki eligazgatna ott, és ezért valamilyen szinten a szülők tanácsára támaszkodsz, ill. a majd az átélt új tapasztalatokat valakivel meg kell beszéld és számodra ők tudják ezt a feladatot teljesíteni. Ezt teljesen rendben van.

Másik oldalról pedig azt mondom, és ez a velejárója lesz a kint létednek, igazából nem is nagyon tanácsolom, mert el fogod sajátítani valamilyen mértékben...tehát azt mondom, hogy próbálj kevésbé rájuk támaszkodni és ottani kapcsolatokat kialakítani, akikkel ugyanúgy meg tudod taglalni a rossz vagy új ottani, kinti élményeidet.

Egy emberi kapcsolat a személyes találkozás alkalmával a legerősebb, aztán videón keresztül, majd hangon keresztül, majd pedig írott formában. Észre veheted, hogy itt az ember sajátosságainak a minél több tulajdonságát tapasztalod, annál erősebb az érzés. Tehát azt tudom tanácsolni, hogy videóhíváson keresztül tarts velük kapcsolatot – már amennyire majd az ottani körülményeid (és az övéik) megengedik.

Amikor tapasztalatlan az ember (tehát olyan dologba kezd bele vagy környezetbe helyezi magát, amiben még nem volt), akkor szüksége van mankóra, mankókra. Kinek kevesebb, kinek több idő kell elhagyni ezeket a mankókat, de mindenképpen törekedni kell arra, hogy úgymond minél több (és minél kisebb mértékben) mankóra támaszkodj, azaz, hogy amikről úgy gondolod, hogy csak a szüleiddel tudsz beszélni, azokat másokkal is meg tudd beszélni. Új bizalmas kapcsolatok kialakítása az út ahhoz, hogy elhagyd a szülői mankókat, a szülők hiányát.

A honvágy pedig nem fog egy könnyedén menni. Ez tapasztalat. Van egy anyanyelved, ahhoz ragaszkodsz. Én voltam kint Dániában, de nem szerettem angolul beszélni. A magyar nyelvet preferálom. És 2 hónap után mikor busszal átértük a Magyar határon / a közelében voltunk, egy magyar telefonbeszélgetést hallottam egy igen nyugodt hangvétellel. Hááááát...jóóóóóó érzés vóóólt :) Tehát honvágyad lesz, hacsak nem fogsz idő közben akár ott, akár virtuálisan magyar nyelven elegendő mennyiséget beszélni. És szerintem attól is függ, hogy ki mennyire ragaszkodik saját nyelvéhez. Én ugyan tudok angolul, de a magyar nyelvhez képest igen sok mindenben logikátlan és igen csekély szókészlettel bír, így tehát olykor szó szerint undorodom az angoltól. Sose fogom megkedvelni és egy csak angol környezetben létezni pedig igen nehéz lenne a számomra. Aki viszont úgymond vak vagy érzéketlen ilyen tekintetben, annak kevésbé lesz honvágya.