A magányos emberek miért nem tudnak segíteni egymás problémáján?

Azért, mert ha depressziós vagy, akkor pontosan az a rész sérül benned (átmenetileg...), amivel kapcsolódni tudsz az emberekhez. Nem érdekel senki és semmi, minden uncsi, minden rossz, minden fáj. Ha bárki bármit mond, a plafonon vagy, mert azt érzed, hogy ez is azt bizonyítja, hogy te nem vagy jó, nem vagy okos, nem vagy szép.

Ha szociális fóbiás vagy, akkor adott, hogy miért nem tudsz kapcsolódni másokhoz.

Ha agorafóbiás vagy, akkor is.

Ha csak simán szorongsz és nem állandóan, akkor még van esélyed.

4

Ja, bocsánat, akkor te teljesen jól vagy pszichésen?

Köszi a lepontozást. Tényleg nem tudom, hogy mit jelent a kis is... Esetleg megírjátok?

2-es voltam

Attól, hogy valaki magányos, nem úgy kell rá gondolni, mint valakire, akinek barátok híján ideje van mások gondjait megoldani.

Illetve nem minden probléma egyenlő. Nem mindegy az, hogy milyen gonddal állsz elő, milyen gyakorisággal, hiszen van egy határ mindenkinél, ami felett nem tud és nem akar segíteni.

És az se mindegy, hogy milyen a stílusod, illetve mi a konzekvenciája a sehítségnek.

Én segítettem a mások lelki gondjaiban, szakítás, halál, hasonlók.

Ott, ahol pszichiátriai segítség kellett, én hamar kiszálltam, mert mint laikusnak, nekem ijesztő a tény, hogy akármivel súlyos kárt okozhatok.

Azis zavaró volt, amikor folyamatosan ugyanazok a beszélgetések mentek le közöttünk, mert a barátnőm nem akart változást, csak panaszkodni akart, én meg adtam neki a kért tanácsokat.

Fogjtogató mikor segítenél, de támadásnak veszik a segítő

Szándékodat, kiforgatják a szavaidat.

És már volt, hogy egy lánynak inkább odaadtam az öngyújtómat ajándékba, minthogy elkísérjem a buszmegállóig, mert annyi energiámat elszívta, hogy, ha tehettem, kerültem.