Ha már olyan nehéz az élet Magyarországon miért nem nyitnak az emberek legalább egymás felé?

Jah, versenyeznek, hogy kinek szarabb. Sajnos panaszkodni iszonyú jó móka, és okot kell rá teremteni, ami persze nem is nehéz egy ilyen helyen, úgyhogy végső soron mindenki jól jár.

Az egyént viszont semmi nem gátolja meg abban, hogy ne kövesse a fent említett mintát, úgyhogy gyerünk és csináljunk valami értelmeset :D

Egyettértek.

Semmi lehetőség nincs itt,én is végeztem az iskolával de csak gyári nehéz munkák vannak ,amiket nem birok.Nem tudok így elhelyezkedni sem.

Csak egyet kérek: sose általánosíts.

Nem lehet ráhúzni egy ország összes lakójára, hogy ott mindenki ugyanolyan. Nem vagyunk egyformák, még akkor sem, ha a többségre igaz az állításod.

Tényleg jó lenne nyitottabbnak lenni, segítőkésznek, szeretetteljesnek, és jót akarni másoknak, de sokan félnek, mert már érte őket csalódás.

Egyébként ránézésre nehéz megmondani, hogy valaki magányos-e, vagy vágyik-e szeretetre. De ha például ölelést szeretnél, azt kérhetsz barátoktól, rokonoktól is. Vagy állj ki egy "magányos vagyok, megölelnél?" táblával és akkor az emberek tudni fogják, hogy mit akarsz, a jószívűek pedig megölelnek majd.

Amúgy hova valósi vagy?

Igen, lennének ilyenek is. Mert sokféle ember van. Egyesek kinevetnek, mások előveszik a telefonjukat, hogy kiposztolják, de páran oda fognak menni, és adnak egy (remélhetőleg igazi) ölelést. Nehezen bízunk meg idegenekben, ezért érthető, ha sokan távolságtartóak, de a bátrabb emberek, akik mernek kockáztatni, azok könnyebben alakítanak ki kapcsolatokat.

Én megölelnélek, ha budapesti lennék.

Szerintem kezdd el te a környezetedben, mutass példát. Kezdeményezni nehezebb, mint elfogadni a kezdeményezést.

És ha netes beszélgetés is megfelel, nekem írhatsz. (A 77%-os válaszokat én írtam.)