Nem lehetünk együtt. De egymás nelkül nem tudunk élni, és a boldogságunkhoz is szükségünk van egymásra. Hogy fog ez menni? Többit lent leírom.

Nagyon sok megbocsájthatatlan dolgot tett velem, ezt belátom. Ezek a dolgok miatt nem lehetünk együtt. Elvesztenék mindenkit magam körül. Anyukám tilt tőle. Nem lehetek vele. Sok tervünk volt. Közös élet, összeköltözés, gyerek. (Már terhes is voltam, de el kellett vetetnem. Azóta is mindennap többször sirok miatta. Pszichiátriara jarok ez miatt.) Összeköltöztünk volna. És hirtelen vége kellett hogy legyen köztünk mindennek a műtét után. Azóta találkozgattunk titokban, de lebuktunk, és azóta minden lépésem figyelve van. A titkolozás miatt lezártunk mindent. De azt beszéltük meg hogy egy évig lezárjuk köztünk a dolgokat, és nem is beszélünk addig hogy ne legyen nehezebb az miatt egymás nélkül. És ha azt látják szüleim és a barátaim, hogy 1 év után is még szeretjük egymást akkor elfogadják, és együtt élhetjük életünket. De félek hogy 1 év után sokminden megváltozik. Mással el se tudom képzelni magam, és ő sem. Mit gondoltok ti erről? Valami tanács? Vagy esetleg volt valaki hasonló cipőben?:(