Milyennek kellene lennem ahhoz, hogy én is részese lehessek ilyen összeülős baráti társaságoknak? Ők hogy csinálják?

Én egyedül arra vágyok hogy ne szemét eberekkel legyek körül véve akik kihasználják a másikat a saját érdekük miatt.

"Amúgy sose tudtam barátkozni, de ez a gátlás, önbizalomhiány és a rossz kommunikációs képességem miatt van valamint amiatt, hogy mások sose érdeklődtek irántam és amikor kezdeményezni próbáltam is levegőnek néztek." - Ebben hasonlítunk.

Ha van kedved szívesen beszélgethetünk ha írsz.

Mi is szoktunk ilyesmiket csinálni. Objektíven nézve nem tartom szépnek minden barátom. Még okosnak sem. Talán azért szeretek velük lenni, mert nincsenek komplexusaik, nem szégyellősek, nem undokok azzal, aki jobb náluk, őszintén örülünk egymásnak akkor is, ha épp más előrébb tart, mint mi... És ami a legfontosabb, a baráti köröm aktív. Napi szinten beszélünk, van egy csoportunk, ahol minden nap történik valakivel valami, reagálunk egymás dolgaira, poénkodunk. Mindenki kipotyogott, akit eleinte örömmel láttunk, aztán szart a fejünkre és csak némán kukkolta ezeket a beszélgetéseket (vagy azt sem). Engem baromira irritálnak a passzív tagok. Az nem baráti társaság, aminél évente egyszer sikerül nagy nehezen összekönyörögni egy összejövetelt és az idő nagy részében mindenki passzív meg van elvan, mint a befőtt.

De másoknál biztos máshogy működik ez, szóval ezek csak az én preferenciáim.

Amúgy mi nyitottak vagyunk, például újévkor nem volt semmilyen bulitervünk és teljesen random találtunk az egyik erre alkalmas oldalon egy házibulit, ahova elmentünk. A házigazda csajszi azóta a társaságunk aktív tagja, úgy passzol közénk, mintha mindig is itt lett volna. Ilyen alapon nyitottak vagyunk barát barátjára és betévedő barátságos emberekre is. Akár rád is. 🙃

#6

Nálunk pl a társaság fele mérnök/fejlesztő, évfolyamtársak voltunk többnyire és együtt maradt a csapat azóta is.

Fölösleges kitalálnod idétlen narrációkat másokról, amikkel magadat untathatod.

Fogalmam sincs, nekem sem volt baráti társaságom szinte soha.

F

A baráti társaságok középiskolában alakulnak ki, ugyanis az iskolakötelezettség eleve megszab egy keretet, amiben a fiatalok mozogni tudnak. Erre rásegít az is, hogy osztályok vannak, ahol ugyanazokkal az emberek vannak összezárva napi 5-6 órában, négy-öt éven át. És még nem is beszéltem a hatosztályos gimnáziumokról. Az egyetem után szinte senki nem tartotta a kapcsolatot senkivel. Mindenki visszatért a gyökerekhez, és a gyerekkori, középiskolai haverokkal lóg.

A kép, amit belinkeltél lehet akár egy munkahelyi iszogatás is, ami elég gyakori az olyan munkahelyeken, ahol irodai munkát végeznek és sok a hasonló korú.