Ki szokta még rajtam kívül úgy érezni h mindenkinek jobb élete van?

Pont azért lapoztam ezt a kategóriát, mert azon agyaltam, hogyan kellene feltenni a kérdést, hogy mit tegyek, ha úgy érzem, hogy mindenkinek jobb élete van, mint nekem.

Irigy vagyok és depressziós és tudom, hogy ez nem mások hibája, de mégis nagyon sz*r érzés, hogy másnak gyakorlatilag az ölébe pottyan az, amiért én (mi a férjemmel) keservesen megszenvedünk, mégsem akar összejönni, másnak meg csak úgy az égből potyog.

Ti miért érzitek azt, hogy másoknak jobb élete van?

Ez nagyon összetett, hogy miért érezzük így. Szerintem nagyon keveseknek áll jól az élet, értsétek jól!

Vannak akiknek minden az ölébe pottyan, és vannak akiknek soha semmi. Ez fakadhat a kinézetből, a habitusból, a családi háttérből, baráti körből, a településből ahol élsz, és millió dolog még amiből összetevődik, hogy szerencsétlen életed van, vagy sem.

Én már kezdem megszokni, és megtanulni együttélni vele. Mást nem tehetek.

Én az ellenkezőjét érzem.

Nincs olyan szerelmem, aki akár csak egy picit is megfelelő lenne.

A gyerekemet egyenlőre nem láthatom, pereskedek.

Nincs lakásom.

Moslék munkahelyem van, ami brutálisan antispirituális.

Még is nincs olyan ember, akit valaha láttam, akinek jobb élete lenne az enyémnél.

Ott van sadhguru a netről, neki talán már század annyira jó, mint nekem.