Hogyan érjem el, hogy ne függjek másoktól?

Már sok kérdést kiírtam erre az oldalra, de mindközül ez a legfontosabb. Nem akarok senkit untatni a történetemmel, de aki úgy érzi, hogy tudna segíteni, annak nagyon hálás lennék.

A kérdésben ideálisként megjelölt állapot, tehát a teljes függetlenség mindenkitől az lehetetlen, nem vitás.

Viszont én azt figyeltem meg, hogy a boldogságom és a boldogtalanságom teljes mértékben a többi embertől függ. Ha érzem, hogy figyelnek rám, keresnek, tisztelnek és szertnek, akkor jó, viszont ha csúnyán fogalmazva nem elégíti ki a környezetem ezt a vágyamat, akkor átjárja a testemet a kínzó, gyötrő magány és szomorúság, némi önostorozással fűszerezve.

Most lehet, hogy egy nagyon önző embert láttok bennem, de ez fordítva is igaz, ha érzem, hogy kapcsolódok valakihez és emelem őt a társaságommal, akkor szintén jól érzem magam.

Nem tudom, hogy ez egy össztársadalmi jelenség vagy csak én vagyok azon kevés szerencsétlenek egyike, aki ebben a csónakban evez, de valahogy ki szertnék menekülni ebből a helyzetből. Gondoltam az alkoholra mint szárnyra ami kirepít, de az csak ideig-óráig jelent megoldást, hosszútávon semmiképp sem.

Olyan életvezetési tanácsokat, hasznos szokásokat várok, amik hosszútávon is működnek.

Ha valakinek van kedve, akár a privát beszélgetésre is nyitott vagyok.