Mit tegyek, ha már túl sok volt az egyedüllétből és már nem bírom egy két napig se?

Menj emberek közé bármilyen programra, tanfolyamra, mozogni. Biztos van olyan, ami érdekel.

Keress valami képzést, ami érdekel, tanulj nyelvet, nézd meg, van-e felétek csoportos tánc oktatás, ami nem társastánc, esetleg valami táncos sport, azt kevésbé érzed sportnak, mégis mozog (én pl. régebben hastáncoltam, csak a csípőmet szétcseszte az irodai légkondi, és kötöttebb lett a mozgásom).

Lany vagy?

Akár én is írhattam volna ezt a kérdést. Annyi a különbség, hogy nekem még párom sincsen tehát tényleg mindig egyedül vagyok, egyáltalán nincsen kivel közös programot szerveznem vagy beszélgetnem. Egyetemre járok, de már félévek óta teljesen online zajlik minden és nem is ismerek senkit a csoporttársaim közül. Ugyanezt tudom elmondani a nyelvtanfolyamról is amit csinálok, mert az is online van. A diákmunkás helyemről pedig elküldtek még a koronavírus kezdetekor, azóta nem találtam olyan helyet, ahol tudnék dolgozni az egyetem mellett. Akikkel pedig korábban jóban voltam, mindegyikükkel megszakadt a kapcsolatunk különböző okok miatt. Egyedül is elvagyok és feltalálom magam, hiszen muszáj, de már nagyon unom, hogy mindenhova egyedül kell mennem, csak olyan dolgok jöhetnek szóba, amit egyedül is lehet csinálni stb., borzalmas. Valamint vidéken élek, itt eleve korlátozottabbak is a lehetőségek és nincsen annyi szórakozási, kikapcsolódási lehetőség vagy programok mint egy nagyvárosban (kolis voltam, ugye a vírus miatt anno onnan is hazaküldtek, idén pedig nem kaptam kollégiumot és most otthonról tanulok online, mert albérletre pedig nincsen pénzem). Úgyhogy egy ideje az a nap fénypontja, ha pl. elmegyek boltba vagy valami ügyet intézni, mert egyébként egyáltalán nem is találkoznék emberekkel még ennyi időre sem. Néha bemegyek az egyetem városába, de ott is mit tudok csinálni egyedül, eszek, iszok, sétálok, ilyenek, ugyanúgy nem kerülök kapcsolatba új emberekkel. Kismillió facebook csoportban is benne vagyok, fent vagyok társkeresőkön is, az összes környezetemben lévő emberrel próbáltam már programot szervezni stb., de semmi. Ez pedig egyre jobban megvisel, mert így tényleg nagyon rossz, hogy mindig egyedül vagy, nem szól hozzád senki és semmit nem tudsz megbeszélni senkivel. Már a teljesítményemen is érzem a negatív hatásait, mert egyre kevesebb a motivációm a tanuláshoz is, nehezebben koncentrálok stb., úgyhogy minden téren nehéz így.