Magányosnak érzem magam, hogyan tudnék változtatni a hozzáállásomon?

Nos nehéz elkezdeni :)

Rég óta velem van ez a bizonyos magány érzet. Talán középiskola óta. Hiába próbálok közeledni bárki felé, mindig olyan érzetem van, hogy nem vagyok szimpatikus az adott illetőnek miközben mindig jó arcot mutatok, normális vagyok, ha kell tudok bohóckodni is. Mégis mintha el üldözném az embereket.

Ezzel ellentétben a többiek még is engem hibáztatnak hogy nem nyitok mások felé. Nem egyszer merúlt fel bennem az is hogy esetleg akiket a barátaimnak nevezek netalántán csak azért vannak velem hogy legyen kin nevetni... Bizonyára szerepet játszhat ezekben az érzésekben a külsőmmel való elégedetlenségem. Nem vagyok kövér sem pufi, viszont az arcommal teljes mértékben elégedetlen vagyok. Ézáltal sok esetben nem érzem magam nyugodtnak ha bizonyos személyek néznek. Nem szeretek emiatt utcára járni. Vásárolni is nagyritkán. Szórakozni pedig egyátalán nem. Olyan érzet támad, hogy engem néznek az emberek és magukban röhögnek. :D (nem zakkantam meg azért). Többen is mondták hogy semmi baj a külsőmmejól öltözködöm,helyes vagyok, pozitív a kisugárzásom. De ezzel kapcsolatban is csak azt érzem, hogy csak barátságbol mondják. Bízom benne azon kívül hogy menjek társaságba vagy pszichológzshoz valakiben felmerül egy-két jó ötlet is.

Köszi elöre is!