Egy csődtömeg vagyok, mit tegyek magammal, hogyan hozzam helyre (ha még helyre tudom hozni)? Ha nem, hogyan fogadjam el a helyzetem, vagy mit tegyek?

27 éves vagyok...

A szüleim sosem fogadtak el olyannak, amilyen vagyok, viszont sosem erőltettek semmit, nőttem, mint a dudva... Mégis, mindig értékesebbnek tartották, dicsérték a testvéreimet és más gyerekeket... Engem meg csak szidni tudtak, régebben vertek is...

A testvéreim lenéznek...

Annó mégis bejutottam egyetemre, az volt az álmom, hogy genetikus leszek, de ezt fel kellett adnom... Sajnos nagyon gyengén szerepeltem tanulmányilag, hiába tanultam szorgalmasan, rém lassú a felfogásom (amellett, hogy jó a logikám)...

Nem találok munkahelyet sem.

Barátaim sosem voltak... Nem is tudom, általánosságban mi érdekel másokat... Fingom sincs, hogy hogyan barátkozzak. Amikor az érdeklődésemnek megfelelő közegben próbáltam kapcsolatokat kiépíteni, nem ment...

Anyámék a párkapcsolattal is nyaggatnak, hogy legyen már valakim, de olyan ronda vagyok, hogy az ellenkező nem mindig is csak fujjogott rám és bunkó volt velem... volt egy párkapcsolatom valamikor, két évig tartott, az is olyan volt, amilyen... Például engem (búcsúzkodásnál) ölelgetve mást nézett az utcán, ami nem normális...