Soha senkinek nem vagyok elég jó?
Gyerekkorom óta érzem hogy nem fogad be senki.. Van egy nővérem mindig ő volt a központban, ő az okos a szép, vele lehet beszélgetni.. Én unom már ezt nagyon.
Próbálom összefoglalni a dolgot rendesen: 25 éves vagyok, csendes visszahúzódó, szociális fóbiás vagyok, nem járok ki a faluba 1-2 ember van akivel csak beszélek.. Otthon nem valami jó. Az öcsém és apám is mindig bunkó..
Az egyetem az egyetlen ahol szeretek lenni, na nem a társaság miatt, mert ott nehéz megnyílni, hanem szeretem azt amit tanulok... Egyetlen hely ahol elvannak fogadva a munkáim/a gondolataim.. Járok pszichiáterhez. Nem segít semmit sem.. Zavar hogy mindenki úgy gondolja hogy velem nem lehet beszélgetni.. pedig lehet, csak nem tudok mindig mindenkivel oldottan beszélni. Lehet hogy megyek a rokonokhoz (meghívtak), nem akarok.. nem tudok velük önmagam lenni, érzem hogy lenéznek.. azt is lenézik amit tanulok.. már most sírógörcs kerülget ez miatt. Mihez kezdjek? Én soha nem leszek rendben?
válasza:Pszichiátriai vizsgálat nélkül is megmondom, mi a te bajod. A családod kiskorodtol kezdve nem adja meg a pozitiv visszajelzéseket számodra. Ez nem a te hibád, nem miattad van. Egyszerűen ilyenek. Nem helyes, hogy most még pszichiáterhez is eljársz, továbbra is magadban keresve a hibát, holott a hiba a csakádtagjaidban, környezetedben van.
A rossz hír, hogy a megtépázott önbizalmat csakis te tudod helyreállítani magadban. Ne foglalkozz mások véleményével. Találd meg a stílusod, csináld azt, amit szeretsz, amiben örömöd leled. Olyan emberekkel próbáld tartai a kapcsolatot, akik felemelnek, lelkesítenek,dicsérnek, szóval jó hatással vannak rád.
Pszichiáter erre nem fog mondani okosat, mert ez nem pszichiátriai probléma. És isten őrizz, hogy feleslegesen gyógyszerezni kezdjen.
válasza:Mindenki születik egy alaptermészettel, amint a nevelés, a megélt tapasztalatok aztán különféleképp formálnak tovább. Vagy javítanak az alapokon, vagy rontanak. A legtöbb szülőnek fingja sincs, hogyan kellene a gyermekét nevelni, hogy a jobbat hozza ki belőle. Nekik erre nincs idejük...
A gyerekek (testvérek) meg sokszor gonoszak, féltékenyek, irigyek és azt bántjék, akivel megtehetik, mert hagyja magát.
Megoldás: ezentúl ne hagyd megad. Te is érsz annyit, mint bárki más!
Az én anyámnak is voltak ilyen hülyeségei, hogy mindig a szomszéd gyereke volt a zöldebb. Pedig nekem tesóm sem volt.
Sokszor mesélte anyám, hogy ő "igazi gyereket" akart, aki kézzel, lábbal eszik és jó maszatos. Erre "kapott" engem, aki nem szeretett enni, nem fogta meg kézbe a csirkecombot, mert "piszkos lesz a keze", és konkrétan csalódott volt, hogy hiába rohangászok naphosszat a kertben az állatok közt, akkor sincs a ruhámon gyűrődés és kosz :D Nem is igazi gyerek ez...
Általános suli végéig az volt a baja, hogy folyton otthon ülök. Aztán tizenévesen, mikor rámjött a mehetnék, akkor meg az volt a baj. Lényeg hogy soha semmi nem volt jó úgy, ahogy csináltam. Nehéz az ilyesmi árnyékábólárnyékából kilépni.
Folyamatosan tudatositani kell magadban, hogy nincs veled baj.
Az ember személyisége nem csak annyiból áll, hogy csendesebb vagy beszédesebb. Sok egyéb fontos tulajdonság van még, amiért az ember szerethetö és érdekes lehet. De mindig lesznek olyanok akik elfogadnak és akik nem fogadnak el, akár milyenné változol. Ez mindenkivel így van.
Az önssjnálat felesleges. Probáld kicsit tágabb nézöpontbol átgondolni az életed.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!