Aki antiszoc, gyakran miért a világra haragszik azért hogy ő nem tud beilleszkedni a társadalomba?

#10

Igen, és az a vicc, hogy pont ezek az emberek szólnak le, hogy antiszoc vagy.... pedig pont hogy neked van életed a munkán kívül is. :D

Enyhén autista vagyok, és számomra nagyon sok szociális dolog nem megy természetesen, mint egy "normális" embernek.

Emiatt majdnem mindig, mindenhol kiközösítettek, én voltam a fura gyerek, az antiszociális, "tüskés", verekednem is kellett többször, stb...

Pár dolgot azóta betanultam, igyekszem úgy viselkedni, mint egy "normális" ember, valamilyen szinten tudok emberi kapcsolatokat kiépíteni, de pl. fenntartani nagyon nehezen, mert amúgy a lőtéri kutyát nem érdeklem.

Barátom nagyon kevés van, azok is eltünedeztek az utóbbi másfél évben, barátnőm meg sosem volt. Úgy érzem, sok mindent megtettem azért, hogy ne legyek "antiszociális". (egyébként antiszociálisnak az utca közepén a nagydolgát végző alkeszt nevezzük, te az aszociális szóra gondoltál)

Nem vagyok mérges a társadalomra, miért lennék... én "csak" nagyon magányos vagyok, de közben bele is fáradtam az ismerkedésbe.

21F

9! Én csapatépítőkre sem szoktam járni és teljesen hülyének néznek emiatt. Nem értik meg, hogy hétvégén vagy a férjemmel kirándulunk vagy itthon vagyunk vagy a barátokkal vagy a családdal. Itt a kert is, ahol mindig van mit csinálni. De ha nincs, akkor lehet csak dögleni akarok a hintaágyban és olvasni pl.

Nekem nem program vadidegenekkel lerészegedni és a céges dolgokról beszélgetni még hétvégén is vagy munkaidő után.

Ha emiatt bunkó meg antiszoc vagyok, akkor vállalom.

Pláne,ha valaki alkoholt se szeret inni,akkor mi van?

Kötelező inni,mert mások alkeszek?

Én aszociális vagyok, de szerintem vékony az elnevezések közötti szakadék. Antiszoc vonásom az, hogy nekem is be kellett tanulni egyes érzelmi dolgokat, hogy pl. munkahelyen ne legyek kiközösítve. Még a köszönéseket is előre le kell szervezzem magamban. Barátaim nincsenek, mert jobban érzem magam egyedül és zavar, ha valakit közel engedek magamhoz és nem foglalkozik velem rendesen. De mivel ezt kínosnak érzem és tudom, hogy sok az elvárásom, inkább távokságtartó vagyok. Érzelmileg nagyon sokrétű vagyok, ezért inkább aszociális vagyok, viszont való életben meg antiszociálisnak tűnhetek, mert az érzelmeket nem tudom kifejezni, meg nem szeretem. Ha velem pl valami nagyon jó történik, belül örülök, de kívül semmi se látszik.

Én régen a világra haragudtam, de nem haragszok. Tény, hogy sok probléma van vele, de olyan területen élünk, ahol még megtalálhatók a célok és örömök.

A rokkantnyugdíjas ismerősöd csak hisztizik meg olyan toxikus ember, akikből általában mi, rendes aszociális emberek nem is kérünk általában. Nem hiába kerüljük a kapcsolatokat ugye, kell a nyugalom.

Pl. Elég unalmas, ha valamivel kapcsolatban örömöm van és elvagyok, de próbálnak belemászni ebbe, meg valami negatívval lehúzni. Engem nem tudnak persze, de ettől észre szoktam venni, hogy ki miket csinál és hogyan. Inkább nem is reagálok ilyesmire.